hó [2]
hó [2] főnév (-t), hava (havak)
Hónap (1). Folyó hó; ® naptári hó; f. hó 5-én; a hó eleje, közepe, vége; április, május hava; ebben a hóban. [Amit] sebtében eddig írtam; Két hóra nem kevés. (Arany János) Hetek múlva, havak múlva elért a tenger partjára. (Jókai Mór) Ah jól emlékezem valóban! Tél volt, bús december hóban. (Babits Mihály–Poe-fordítás)
Szólás(ok): (népies, régies) feljött a hava: rájött a hóbort(ja), megint beszámíthatatlan állapotban van.
Szóösszetétel(ek): hóbér; hóközép.
