hódít
hódít ige -ott, -son; -ani
1. tárgyas <Személy, rendsz. hadsereget vezetve v. közösség, szervezet vmely területet, ill. azon élő lakosságot rendsz. fegyveres erőszakkal> arra kényszerít, hogy rendelje alá magát az ő hatalmának; hatalma alá hajt. Népeket, országokat hódít. Hóditották ez országot Derék, lelkes, úri szittyák, … Iskolában így tanítják. (Ady Endre) || a. (tárgy nélkül) Erőszakkal, fegyverrel hódít.
2. tárgyas (tárgy nélkül is) <Rendsz. nem háborúval> hatalmába kerít, befolyása, rendelkezése alá hajt vkit, vmit. Piacokat hódít. Más öltőbeli nép, más ivadék nő fel, Aki ésszel hódít, nem testi erővel. (Arany János) || a. tárgyas (átvitt értelemben) Tért hódít: <eszme, gondolkodásmód, módszer, szokás> terjed. Egyre inkább tért hódít az a felfogás, hogy … Egyre több tért hódítanak azok a melléknévi jelzők, melyeket hajdan – német mintára – „teljes”-sel képeztek főnevekből. (Kosztolányi Dezső)
3. tárgyas (ritka) (Magának, magához v. a maga oldalára) hódít vkit: rokonszenves magatartásával, egyéniségének varázsával magához vonz, megnyer vkit. Sok hívet hódított magának. Hódítsd a népet, magadhoz Édesgetvén szakácsi méz szavakkal. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
4. tárgyas (tárgy nélkül is) <Személy, dolog híveket, barátokat> szerez magának. A szocializmus eszméje mindenütt híveket hódít magának. Minden nagy eszme hódít. [Szophoklész] szép volt, elég gazdag volt, s nemcsak geniusával parancsolt tiszteletet, hanem személyes tulajdonságaival is hódított. (Péterfy Jenő) Igen, én élni s hódítani fogok Egy fájdalmas, nagy élet jussán. (Ady Endre) || a. tárgyatlan (átvitt értelemben) <Férfi, nő, ill. férfinak, nőnek vmely tulajdonsága> másnemű személyek tetszését, vonzalmát megnyeri. Kedvességével, ruháival, szépségével hódít. Sugár gyanánt lejt a menyasszony, Hódít, varázsol kelleme. (Arany János)
Igekötős igék: elhódít; meghódít; odahódít; visszahódít.
hódítgat.
