hófehér
hófehér melléknév, (tájszó, régies) hófejér
1. Olyan fehér, mint a frissen esett, még be nem piszkolódott hó; ragyogóan fehér. Hófehér gyolcs, ing, nyak, ruha, váll. Hófehér gallér volt a ruháján. Szemét szinte vakította a hófehér táj. Számtalan sok gyertya, mint egy-egy szövétnek, Hófejér viaszból, éjjel-nappal égnek. (Arany János) Hófehér egészséges fogai csillogtak. (Móricz Zsigmond) Göndör a haja … és nyáron is hófehér a bőre. (Nagy Lajos)
2. Egészen ősz, teljesen megőszült, tiszta fehér <haj, szakáll, bajusz>. Már negyven éves korában hófehér volt a haja. Jól illik neki a hófehér szakáll. Hófehér szakállú agg férfi jelent meg sátora közepén. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben) Erkölcsileg egészen tiszta, makulátlan; ártatlan. Hófehér ábrándok, lélek. Szerelmes vagyok én; Megmondjam-e kibe? | Egy barna kis leány Hófejér lelkibe! (Petőfi Sándor)
hófehérség.
