hogyan
hogyan határozószó, kérdő, vonatkozó és határozatlan és főnév
I. határozószó, kérdő (főhangsúlyos szóként)
I. <Főleg érzelmileg nem színezett mondatban.>
1. <A cselekvés módját tudakolva:> milyen módon?; miképpen?; hogy? Hogyan csinálod ezt (a gyakorlatot)? Hogyan vezetted le ezt a tételt? Hogyan írjuk ezt a szót? Hogyan értsem ezt? Hogyan oldjuk meg ezt a kérdést? Most megtanulhatjátok, hogy mulat a nép. (Petőfi Sándor) Az én szegény Henrym … keresztüljött a két falon. Ma se értem, hogyan, magas, két öles falak voltak. (Ady Endre) Hogy hogyan és mikor | nyomhatott el az álom, nem tudom. (Szabó Lőrinc) –11 <Kérdő névmás v. kérdő határozószó után.> Nekem… közömbös valami, hogy ki hogyan vélekedik rólam. (Gárdonyi Géza) [A vadászok] boldog dicsekedéssel beszélték, melyik állatot hogyan érte a lövés? (Gárdonyi Géza) || a. Milyen nyelven? melyik nyelven? Hogyan beszéltél vele? Magyarul? || b. <A cselekvés módja mellett a cselekvés fokát, mértékét is tudakolva.> Egy szíjjártónak meg egy kéményseprőnek a gyerekét tanítottam összesen nyolc forintért havonként … Ruhára nem telt. Pedig hát nem egyszer néztem aggódva, hogyan feslik, málik. (Gárdonyi Géza) –b1 <Kérdő névmás után.> Repül a nehéz kő: ki tudja, hol áll meg? | Ki tudja, hol áll meg s kit hogyan talál meg? (Arany János)
2. (ritka) Milyen állapotban, helyzetben?; hogy? Hogyan áll az ügy? Hát hogyan leszünk? kérdi a cigány. (Vas Gereben)
3. <A cselekvés fokának, mértékének tudakolására:> milyen fokban?; milyen mértékben? Hogyan fizet a búza?
4. <Tetszést, ill. annak fokát tudakoló kérdés szavaként:> hogy? (6a). Hogyan tetszik az új kalapom? Te, próbáld fel csak ezt a fülbevalót! Akarom látni, hogyan fest rajtad. (Ambrus Zoltán)
5. <Valamely történés körülményeit tudakolva.> Hogyan történt az eset? || a. <Vmely jelenség, lehetőség okát, magyarázatát tudakoló kérdés szavaként:> milyen alapon?; miféle összefüggés alapján? S hogyan lehet, hogy ahol csak magyar gyermekek ringanak bölcsőben, mind ugyanazt a becéző nyelvet beszélik? (Jókai Mór) Juliska azon tűnődött, hogy: vajon hogyan juthatott [a komorna] ennyire … (Ambrus Zoltán)
6. (kissé választékos) Milyen áron?; mennyiért?; hogy? Hogyan mérik a bort? Hogyan vetted a csirkét?
II. <Érzelmileg színezett mondatban.>
1. <Csodálkozó kérdésben, a kételkedés mozzanatának kiemelésére:> hát lehetséges az, hogy …?; (szinte) lehetetlen (az), hogy … Hogyan mondhatott volna ilyet egy gyerek?! Hogyan is gondolhatott ilyen őrültségre?!
2. <Méltatlankodás, felháborodás, rosszallás kifejezésében:> mi ad(ott) okot, jogot, alapot rá, hogy (a szóban forgó személy a szóban forgó cselekvést elkövesse)?!; mi jogon?!; mi alapon?! Hogyan jutott eszedbe ilyet tenni? Hogyan beszélhetsz így apáddal?
3. <Felkiáltásban:> milyen nagy mértékben …!; milyen nagy fokban …!; milyen nagyon …!; mennyire …! Hogyan megvénült néhány év alatt! Nézd, hogy szeret. Hogyan egy a szíve az én szívemmel! (Gárdonyi Géza) Hogyan sírhat még a hitves, hogyha így sír az atya! (Babits Mihály) Minden virágra emlékezem. Hogyan pompázott az orgona! (Babits Mihály)
4. <Felkiáltásban a cselekvés határozatlan minősítésére, alkalmilag más-más árnyalattal:> milyen jól …!; milyen nagyszerűen …!; milyen ügyesen …! (stb.) Ács Laci is megerősödhetett azóta … Emlékszel-e, hogyan felmászott a jegenyefára? (Gárdonyi Géza) Hát mosást is vállal? – Hogyne. Mos, vasal, mégpedig hogyan. (Kosztolányi Dezső)
III. (m értékű v. tagmondat értékű szóként)
1. <Csodálkozás kifejezésére, főleg olyankor, amikor vkinek a kijelentését, az eseményeknek vmely összefüggését nem érti a beszélő, amikor vmit félreértett v. kifogásol, s a mondottak megismétlésére v. részletezésére hívja fel a másik beszélőt.> Atyja ezt a kötelezvényt három nappal a halála után írta alá. – Hogyan? Nem értem. – Atyja szeptember 29-én halt meg. De nézzen ide. Atyja itt október 2-ától keltezte aláírását. (Reviczky Gyula–Ibsen-fordítás) Hogyan hogy nem ismerték meg az én ártatlanságomat? (Gárdonyi Géza)
2. <Kételkedő kérdés szavaként, főleg azt mérlegelve, helyes-e v. helytelen, amit tenni akarunk v. nem akarunk, lehet-e, szabad-e vmit megtenni v. meg nem tenni?> Hogyan? nem írni most? letenni tollamat, Midőn, ha nem csordúl, csöppen egy kis kamat? (Arany János)
3. Hogyan, hogyan sem: nem lehet tudni, hogy hogyan, de valahogyan (egyszer csak, mégis csak) … Hogyan, hogyan sem, csak ott termett mellettem. A gazdasági pályára tévedtem; hogyan, hogyan sem, a jó isten tudja … (Vas Gereben)
II. határozószó, vonatkozó (kötőszóként) (ritka) <A cselekvés, a fizikai és lelki tevékenység módjára utalva:> ahogyan. Fusson, ki hogyan tud!
III. határozószó, határozatlan (ritka) <Állandósult kapcsolatokban, igei állítmány nélküli mondatban, rendsz. mondat értékű v. tagmondat értékű kifejezésben, kérdő-vonatkozó névmással v. határozószóval kapcs-ban, az állapotnak, a módnak, hasonló, meg nem határozott, ill. esetenként váltakozó körülmények érzékeltetésére; mindegyik szót külön hangsúlyozzuk:> a) egyszer így, máskor úgy; b) egyik helyen így, a másikon úgy. [Hogyan viseli magát a gyermek?] – Mikor hogyan.
IV. főnév -t, -ok, -ja (ritka, főleg irodalmi nyelvben)
1. Eljárási mód. Ismerte az eljárást, annak hogyanját és mikéntjét. (Tömörkény István) Be kell idegeznie azt a hogyant és mikéntet, amivel a falu tagjai együtt és közösséget alkotva élik a közéletet. (Móricz Zsigmond)
2. Vmely terv megvalósításának, vmely cselekvés végrehajtásának módjára vonatkozó kérdés. Nyugtalanul aludtam. Ezer hogyan bukkant föl és merült vissza az agyamban. (Gárdonyi Géza)
Szóösszetétel(ek): ahogyan; akárhogyan; máshogyan; mindenhogyan; sehogyan; valahogyan.
