holnap
holnap határozószó és főnév
I. határozószó
1. Közvetlenül a maira következő napon. Holnap este. (szójárás) Holnap is ® nap lesz. Holnap lesz a napja, hogy … : nem halasztom tovább, holnap bizonyosan megteszem; ® ma …, holnap …; ® ma itt, holnap ott. Holnap benézek hozzád. Holnap lesz egy hete. Viszontlátásra holnap! Holnap kenyérsütés napja lesz, szitál a | Szolgáló. (Petőfi Sándor) Úgy hiszem, ez a cseh nem fog víni holnap. (Arany János) Holnap jön az új nap, új semmittevés. (Móricz Zsigmond)
2. (átvitt értelemben) A közeli jövőben. ® Ma vagy holnap. Ha nem ma, hát holnap. Ki tudja, mi lesz holnap? Ki most fejedet kebelemre tevéd le, Holnap nem omolsz-e sirom fölibe? (Petőfi Sándor) Másképpen lesz holnap, másképpen lesz végre, Új arcok új szemek kacagnak az égre. (Ady Endre)
II. főnév -ot, -ja
1. A mai után következő nap. Várjuk meg a holnapot!: ne siessük el a dolgot, aludjunk rá egyet!
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Jövő, jövendő <mint a jobb, szebb élet ígérete>. A szép holnapnak, meg nem érkezettnek Vagyok királya. (Ady Endre) Röpülj hajóm, | Ne félj hajóm: rajtad a Holnap hőse. (Ady Endre) || a. <A szóban forgó személyre nézve> a jövőben fontos körülmények, főleg a jövő gondjai. A holnapra is gondol; nem törődik a holnappal. [A gyereksereg] Űzi pillangóit a boldog jelennek, Tennapot felejtett, holnapra nem gondol. (Petőfi Sándor) Ó gondok, gondok, holnapok! egy gondtalan mát hol kapok? (Babits Mihály)
III. Ragos alakok: ® Máról holnapra. Holnaptól fogva v. kezdve; holnaphoz egy hétre; holnapig; holnapra készen lesz; bosszúját v. haragját ® elteszi holnapra; ® elteszi magát holnapra. Tegyük el magunkat holnapra! Én is eltenném magam holnapra, de sajnálom a szivart letenni. (Móra Ferenc)
Szóösszetétel(ek): maholnap.
holnapi.
