hólyag
hólyag főnév -ot, -ja
1. (bonctan) <Emberi és állati testben> nedvet v. levegőt tartalmazó egy v. több nyílású, hártyás falú burok. A tüdő apró hólyagokból áll. || a. Húgyhólyag. Megfázott a hólyagja. || b. A szarvasmarhának kellőképpen kitisztított és kiszárított, különféle célokra használt húgyhólyagja, ill. ennek egy darabja. Hólyaggal kötözi be az uborkás üvegeket.
2. <Élő bőrön> az alapjától elvált, felpúposodott felhám által alkotott dudor, amely rendsz. levegővel, vérrel, gennyel v. savóval van tele. Hólyagot ® tör vmin. Az égés nyomán hólyag keletkezett. A csalán hólyagot húzott a kezén. Mire egy diófát ledöntött, s azt ágaitól letisztogatta, csupa hólyag lett tőle a tenyere. (Jókai Mór) || a. <Festett felületen> a felpúposodott festék által alkotott dudor.
3. Sűrű folyadékban v. masszában keletkező, levegővel teli gömböcske, buborék (1). Már csupa hólyag a fánk tésztája. || a. <Üvegben, öntött vasban> öntési hiba folytán keletkezett kis üreg; buborék (3). Tele van az üveg hólyaggal.
4. (átvitt értelemben, bizalmas) Ostoba, üresfejű ember. Felfuvalkodott hólyag; nagy hólyag. Te hólyag!
Szólás(ok): nem hólyag ez, hogy felfújják: nem olyan munka ez, hogy el lehessen hamarkodni; idő kell ennek az elvégzéséhez.
Szóösszetétel(ek): 1. hólyagbántalom; hólyagféreg; hólyagkő; hólyaglámpás; hólyagmetszés; hólyagmogyoró; hólyagrák; hólyagsérv; hólyagtapasz; hólyagtest; hólyagtükör; hólyagzacskó; 2. disznóhólyag; epehólyag; halhólyag; húgyhólyag; léghólyag; úszóhólyag; vérhólyag; vizahólyag; vízhólyag.
