homály
homály főnév -t, -a (csak egyes számban)
1. Gyenge világosság, amelyben a látás bizonytalan; átmeneti állapot a világosság és sötétség között. Esti, hajnali homály; homályba ® merül; a lefüggönyzött szoba homályában. Csak a vincellér dolgozott a présház homályában, egy szál gyertyánál. (Babits Mihály)
2. A levegő sűrű párája, pora, szennyezettsége, amely nagyobb távolságra bizonytalanná teszi a látást, úgyhogy a tárgyaknak inkább csak körvonalai látszanak, derengenek halványan, bizonytalanul; köd, pára. Homály borít, fed vmit; homályban van; a homályból kibontakozó hegycsúcsok. A hegy boltozatin néma homály borong. (Berzsenyi Dániel) Messze, hol az ég a földet éri, A homályból kék gyümölcsfák orma Néz, s megettök, mint halvány ködoszlop, Egy-egy város templomának tornya. (Petőfi Sándor) Az erdőre homály borult. (Gárdonyi Géza)
3. (választékos) Sima, fénylő felületű v. átlátszó tárgyat fénytelenné, sötétebbé v. átlátszatlanná tevő szürke v. szürkének tetsző réteg. A lecsapódó párától homály lepte be az ablakot. A lehelettől homály fedi a tükröt. A szeme karikáiban valami tompa, kísérteties homály jelent meg. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben, ritka) Erkölcsi folt, árnyék. Ez homályt vet jellemére. Még a lehelletet is megtorlom, ami az ön nevére homályt vetne. (Jókai Mór)
4. (átvitt értelemben, választékos) Vminek ismeretlen, tisztázatlan v. rejtélyes volta; bizonytalanság, ismeretlenség, titokzatosság. Homályban tapogatózik. Sűrű homály borítja az esetet. Nem oszlik a homály a dolog, a tettes személye körül. || a. (átvitt értelemben, választékos) Sötét(ség). Eltűnik a feledés homályában: lassanként teljesen elfelejtik. Neve a feledés homályába merült. Az ismeretlenség homályából bukkant elő. Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban? | … Rajtad sürü fellegek, és a Bús feledékenység koszorútlan alakja lebegnek. (Vörösmarty Mihály) A mult idők homályán megszólal egy rege. (Arany János)
5. (választékos) <Stílusban, szövegben> nehezen v. kevéssé érthető, burkolt v. zavaros kifejezés, részlet, ill. ilyen(ek) használata; homályosság. Mondataiban sok a homály. Stílusát szándékos homály jellemzi. Mint ama bölcs csízióban, Homály uralkodik a szóban. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): esthomály; félhomály; vakhomály.
homályú.
