homok
homok főnév -ot, -ja (csak egyes számban)
1. Kőzetek elmállásából keletkezett, szél v. víz által összehordott apró ásványi szemcsékből álló, rendsz. sárgásszürke színű laza anyag. Finom, parti, folyami, sivatagi homok; ® sívó homok; a homokban játszik; homokot hint. Szóláshasonlat(ok): homokba dugja a fejét, mint a ® strucc. A lugasban kettecskén beszélgetünk; Lábainknál, homokban Játszadoz kis gyermekünk. (Tompa Mihály) Ákácillat s finom, fanyar homok Kevert íze érzik a langyos légen. (Tóth Árpád)
2. Az ilyen összetételű talaj, ill. az evvel borított földterület. Homokra épít: (átvitt értelemben is) <tervet, következtetést> megbízhatatlan alapra é. A rozs a homokon is megterem. A homokot akáccal kötötték meg. A meztelen homokban alíg teng Egy-két gyalogbodza. (Petőfi Sándor) A szörnyű város mint zihálva roppant | eleven állat, nyult el a homokban. (Babits Mihály)
3. (orvostudomány) Vesehomok.
Szólás(ok): homokba dugja a fejét v. beledugja a fejét a homokba: úgy akar elkerülni vmely bajt, kellemetlenséget, hogy közeledtéről, előjeleiről nem vesz tudomást.
Szóösszetétel(ek): 1. homokágy; homokdomb; homokfal; homokfelhő; homokforma; homokföld; homokfúrás; homokfúró; homokfürdő; homokgát; homokhegy; homokhintés; homokkatlan; homokkotró; homokláda; homokpuszta; homokréteg; homokszappan; homokszemcse; homoksziget; homokszórás; homoktorlasz; homoktömeg; 2. formahomok; futóhomok; mészhomok; vesehomok.
homokol.
