homokos [1]
homokos [1] melléknév -an, -abb
1. Homokkal borított <hely>. Homokos meder, part. A Duna homokos sekélyein hosszú vonalakban feketült a töméntelen vadkacsa. (Tolnai Lajos) Az ember … homokos, | szomorú, vizes síkra ér … (József Attila) Te, homokos, köves, aszfaltos út, | vezesd okosan a lányt, a fiút. (Szabó Lőrinc) || a. Főleg homokból álló v. homokkal kevert <anyag, talaj>. Homokos agyag, föld, mész. A tavalyi roppant fagyban a homokos területeken minden kifagyott. (Móricz Zsigmond)
2. Olyan <tárgy>, amelyen homok van. Homokos a kezed, a ruhád. || a. Homokot tartalmazó, homok szállítására haszn. <tárgy, eszköz>. Homokos kocsi, veder, zsák.
3. Olyan <drágakő>, amelyben idegen ásványi szemcsék vannak.
