homorú
homorú melléknév
Olyan <felület>, amely a síktól úgy tér el, hogy közepe felé egyre mélyül, befelé görbül. || a. Ilyen felületű <tárgy, testrész>. Homorú tükör. Feltűnően homorú a halántéka. Képzelme úgy épült, mint valami csodálatos homorú tükör, mely groteszkké változtatta a legszabályosabb alakot. (Péterfy Jenő) || b. Olyan <fénytani lencse>, amely a középpontjában a legvékonyabb, s a szélek felé fokozatosan egyre vastagabb.
homorúság.
