hónalj
hónalj [n-a] főnév
1. A mellkas oldala és a felkar belső felszíne által határolt mélyedés, ahol a testben a karba menő erek és idegek futnak. A hónalj izzadása ellen a ruhába védőlapot tesznek. [A ló] Egyet szökött hajszon mintegy csak magától, Míg gazdája nagyot billente a dárdán, A magyar vitéznek hónaljába mártván. (Arany János) A kis szörnyeteg neki csak a hónaljáig ér. (Jókai Mór)
2. (növénytan) A növény törzse, szára v. ága és a belőle kinövő levél, levélnyél, ág, gally, hajtás közötti hely. A kukorica levelének hónaljából csövek bújnak elő.
Szóösszetétel(ek): hónaljmirigy; hónaljrügy; hónaljtámasz; hónaljvánkos; hónaljvirág.
