honfoglalás
honfoglalás főnév
1. (történettudomány) Vmely nagyobb területnek, országnak egy hontalan, vándorló nép által rendsz. fegyverrel, győzelmes harccal való meghódítása, elfoglalása azért, hogy ott megtelepedve magának hazát szerezzen, alapítson. || a. A magyarságnak jelenlegi hazájában való megtelepedése Árpád vezér korában. A honfoglalás mondái; a honfoglalás története; a magyarság élete a honfoglalás előtt, után; a honfoglalás ezredik évfordulója. Honfoglaláskor kiosztotta Árpád apánk az országot a rokonok s a rokonok rokonjai közt, azóta itt csak a rokonsági viszonyok uralkodnak … (Móricz Zsigmond)
2. (sajtónyelvi) (Új) honfoglalás: vmely földterületnek a parasztság által, ill. a mezőgazdasági megművelés céljából való birtokba vétele. A földosztás új honfoglalás volt. A szűzföldeken most folyik az új honfoglalás. || a. (átvitt értelemben, ritka, bizalmas) Vmely területnek, melynek birtokba vétele, elfoglalása. Mi voltunk az elsők a dombtetőn, sikerült a honfoglalás.
3. (sajtónyelvi) Vmilyen társadalmi jelenségnek, tényezőnek (pl. szokásnak, divatnak stb.) térhódítása, elterjedése, érvényesülése. Az idegen tőke honfoglalása. A hírlapírásnak … honfoglalása … nem mindenütt ért el olyan eredményeket, mint nálunk. (Ambrus Zoltán)
Szóösszetétel(ek): honfoglaláskori.
honfoglalási.
