honn
honn határozószó, (ritka) hon (régies, irodalmi nyelvben)
1. Otthon [1] (1–3), odahaza. Ma éve honn vigan valék, Most rab, leláncolt martalék. (Vörösmarty Mihály) Hon maradt, betyárnak, pórnak nevekedve. (Arany János)
2. Itthon (1–3). Hol van ő, a nyájas ösmeretlen? | … Honn-e, vagy tán messze költözötten Jár az őzek hűvös rejtekén? (Vörösmarty Mihály) A nótárius nincs honn. (Eötvös József)
Szóösszetétel(ek): honnlét.
