honnan
honnan határozószó, kérdő, vonatkozó és határozatlan
I. kérdő (főhangsúlyos szóként)
I. <Főleg érzelmileg nem színezett mondatban.>
1. <A cselekvés, történés kiindulási helyét, irányát, vhonnan való irányulását tudakolva:> melyik helyről, tájról, vidékről? Honnan jössz? Honnan küldték a csomagot? || a. Melyik irányból? Honnan jött ez a zivatar? Honnan várjátok a támadást? Honnan, kicsi szellő, ég vándora, jöttél? (Arany János) || b. <A beszédhelyzettel v. a szövegkörnyezettel bizonyos fokig már meghatározott s közelebbről meghatározandó helyre irányuló általános kérdésként; részletező kérdés helyett v. azzal együtt.> Honnan léptél ki: melyik munkahelyről, közösségből stb. l. k. Honnan idézed ezt a sort?: melyik könyvből, kitől i. e. a s.; Honnan hallottad ezt?: kitől, melyik társaságban h. e.; hát ezt honnan veszed ¬? Mily rövid az élet! … | Mint hulló csillag futása, Mely … elszalad … Útja honnan jött? hová visz? (Arany János) || c. <Személy származásának helyét v. egyéb körülményeit tudakolva:> melyik községből, vidékről v. országból? Honnan jöttek, (kerültek, települtek) ezek ide? Honnan való a férje? Honnan való vagy? szólj hamar. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
2. (átvitt értelemben is) <Határozatlan helyre irányuló kérdésként, bizonytalanság kifejezésére:> miféle hely(ek)ről? Honnan ismerem ezt az embert? Honnan került elő ez a sok lom? Mindenhogy’ csak a vén Miklóst lelem benne; | Ily szakasztott mása honnan is teremne? (Arany János) Egyszerre csak honnan nem veszi magát, elsuhan mellette János király. (Mikszáth Kálmán)
3. (átvitt értelemben) <Vminek eredetére irányuló kérdésként:> kitől? mitől? miből? Honnan vegyek annyi pénzt? Meglehet, hogy ezt a „babanyelvet” nem a magyar gyermekek találták fel, hanem az anyák és a dajkák. – De hát ezek honnan vették? (Jókai Mór) || a. <Vminek, vmely jelenségnek eredetét, létrejöttét tudakolva, főleg állandósult szókapcsolatokban:> Honnan van v. jön: miből ered? mi az oka? Honnan van ez a nagy buzgalom? S honnan jössz te, lélek? (Arany János) [A sürgönyoszlopon] egy harkály … kopácsolt, abban a hitben, hogy bogaraknak kell lenniök az oszlopban, különben honnan lenne a zúgás? (Mikszáth Kálmán) Aki ilyen vak verklis, mind kövér. Honnan van ez? (Tömörkény István) || b. (nyelvtudomány) Mely(ik) tőből, szóból, mely szavakból, szórész(ek)ből, ill. melyik nyelvből? milyen szavakból? Honnan származik ez a szó? Honnan ered a tárgyrag? Honnan került nyelvünkbe az a kifejezés? || c. Minek alapján, milyen jelekből? miből? Honnan gondolod? Honnan tudjam én ezt? Honnan tudja a kakuk, hány évet él az illető, aki megkérdezte … (Mikszáth Kálmán) || d. <Vmely cselekvés, működés, tevékenység segítőeszközét tudakolva.> Honnan tanuljam hát meg a közigazgatást? … – Hogy honnan tanuld meg? Ejh, hát minden egyéb megtanít arra, csak a könyv nem. (Mikszáth Kálmán) || e. (állítmányként, ige nélkül) Miféle okból ered? honnan van? Honnan ez a nagy sürgés-forgás? Mire véljem, drága férjem? | Honnan e rossz kedve már ma? (Arany János)
II. <Érzelmileg színezett mondatban.>
1. <Főleg bosszúság kifejezésében vmely szitokszóként is használt szóval nyomósítva, állandósult szókapcsolatokban:> honnan …? Honnan a csudából?; Honnan a fenéből?!; Honnan a pokolból?!; (tréfás) Honnan a szöszből?! Honnan a csudából vegyek annyi pénzt?! Lánya, nagy, vastag, szeplős lány, – igazán, honnan a pokolból szedik ezek a szeplőt, ő [= az anya] ugyan soha nem volt szeplős egész életébe … (Móricz Zsigmond)
2. <Csodálkozás, meglepetés kifejezésében, gyak. rosszallást v. elismerést is tartalmazó mondatban:> milyen szokatlan v. nem is sejtett helyről! Ni, honnan jön ez a gyerek!
3. <Általánosan tagadó közlésben hasonló értelmű kérdésben:> Honnan … (máshonnan)?!: sehonnan … Honnan is teremtettem volna elő a pénzt (, ha te nem adtál volna kölcsön)?! Honnan tudnám én ezt? Vén napszámos: Nekem is egy kriglivel cimbora! Az öreg: Miféle cimbora! Ki itt a cimbora! Hunnan vóna nekem ilyen rongyos cimborám! (Móricz Zsigmond) Honnan tudtam volna én nadrágos léhűtő, hogy meddig terjed … ostobasága és szemtelensége … (Hunyady Sándor)
III. <m értékű v. tagmondat értékű szóként.>
1. (gyak. ismételve) Honnan, honnan?: melyik helyről v. kitől jössz? honnan jössz?
2. Honnan, honnan nem: nem lehet tudni, hogy honnan, de valahonnan (egyszer csak, mégis csak) … Egyszer csak honnan, honnan nem, előbújt egy kis egér. Egyszerre csak honnan, honnan nem, odahozza az ördög Gilagót a két rajkójával a pitvarba. (Mikszáth Kálmán)
II. vonatkozó (mellékhangsúlyos szóként)
1. (régies, irodalmi nyelvben) Amely helyről; ahonnan. És szaladt ama városba, honnan hozzá Blankáról hír érkezett. (Ady Endre) –11 <Helyet jelentő olyan főnévvel kapcs., amelynek nincs határozóragja (amelyből, amelyről stb. helyett).> Haramjabarlang lett sok sziklavár, Honnan le a kipusztitott vidékek Sohajtására gunykacaj felelt. (Petőfi Sándor) A… fülemile Ép a közös galyra üle, Azt szemelvén ki oltárnak, | Honnan Istent jókor reggel Magasztalja szép énekkel. (Arany János) || a. Van v. nincs honnan … : van v. nincs olyan hely, forrás, lehetőség, amely alkalmas volna (vmire). Nincs honnan kapjak annyi pénzt. –a1 <főnévi igenévvel kapcs., a vonatkozó. érték elhalványulásával.> Most minden kis kunyhó egy tündérpalota, Ha van honnan rakni a kandallóra fát. (Petőfi Sándor)
2. <A származás helyére v. egyéb körülményeire vonatkozó szóként:> ahonnan. De most te, ki onnan származál, honnan főfő vezéreink, Mutasd csak, hogy kutyát sem ér az a finom müveltség. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
III. határozatlan (mellékhangsúlyos szóként) (ritka, népies) <Más határozó után:> és (ill. vagy) egyéb (hasonló) helyről; és (ill. vagy) máshonnan. A mezőről, (vagy) honnan jönnek.
IV. <Kérdő, vonatkozó, határozatlan névmással v. ilyen határozószóval kapcsolatban, a megosztott határozatlanság kifejezésére; mindegyik szót külön hangsúlyozzuk.>
<Állandósult szókapcsolatokban, igei állítmány nélküli mondatban, mondat értékű v. tagmondat értékű kifejezésben, meg nem határozott, ill. esetenként váltakozó helynek, iránynak, eredetszerű körülménynek érzékeltetésére.> Melyik honnan: (az) egyik innen, (a) másik onnan; mikor honnan: egyszer innen, máskor onnan. [Honnan szokott fújni a szél?] – Mikor honnan, többnyire nyugatról.
Szóösszetétel(ek): ahonnan; akárhonnan; bárhonnan; máshonnan; mindenhonnan; sehonnan; valahonnan.
