honvéd
honvéd főnév -et, -je [ë, e] (népies) -ot, -ja
1. (katonaság) A magyar (nép)hadsereg tagja, katonája. A honvéd békében és háborúban egyaránt a magyar népet szolgálja. A honvédek gyakorlatot tartottak. A honvédek énekszóval vonultak haza. || a. (történettudomány) Az 1848/49-es szabadságharc magyar katonája. A honvédek gyakran megfutamították a császáriakat. Honvéd vagyok; mikor nevemet kimondom – Mi tagadás benne? – Egy kis büszkeségnek ragyogó szikrája Szökken a szemembe. (Petőfi Sándor) Az országgyűlés … Száz milliót tüstént megajánlt bankóban, S ajánlt kétszázezer honvéd állítását. (Sárosy Gyula) Öregapám … | mint árva honvéd a levert hazából | futott Ferenc József bakóitól. (Kosztolányi Dezső) || b. (történettudomány) <1868 és 1918 között> az a magyar katona, aki nem a közös hadsereg, hanem a honvédség (2) kötelékébe tartozott. A honvédeknél a vezényszó is magyar volt. || c. A honvédség kötelékébe tartozó, rendfokozat nélküli katona; közlegény. Megy a honvéd, áll a hadnagy, Mély sebében összeroskad. (Gyulai Pál)
2. jelzői használat(ban) (katonaság) A honvédség kötelékébe tartozó <személy, kötelék, intézmény>. Honvéd egyén: ilyen e. <rendfokozatára való tekintet nélkül>; honvéd alezredes, főhadnagy, törzsorvos, törzsőrmester; honvéd gyalogezred, huszárezred; honvéd főparancsnokság. || a. jelzői használat(ban) (választékos) A honvédekre jellemző. Honvéd hősiesség.
Szóösszetétel(ek): 1. honvédatilla; honvédbaka; honvédcsapat; honvéddandár; honvédest; honvédezred; honvédfogház; honvédhadnagy; honvédhadsereg; honvédkaszárnya; honvédkerület; honvédkötelék; honvédlaktanya; honvédmenház; honvédnap; honvédorvos; honvédőrnagy; honvédszázados; honvédtábor; honvédtábornok; honvédtámadás; honvédvadász; honvédvezényszó; honvédzászló; honvédzenekar; 2. közhonvéd.
honvédi.
