horgol [1]
horgol [1] ige -t, -jon
tárgyas Fonalból horgolótűvel egymásba kapcsolódó hurkokat képezve készít vmit <főleg vmely ruhadarabot, kézimunkát>. Csipkét, kesztyűt, sapkát, asztalterítőt horgol. Sárga pamuttal horgolt valami terítőt. (Kosztolányi Dezső) || a. (tárgy nélkül) Esténként horgol; szépen horgol. || b. tárgyas <Mintát, díszt> ilyen eljárással készít, alkalmaz vmire. A terítő közepére csillagot horgolt.
Igekötős igék: meghorgol; összehorgol; ráhorgol.
horgoló; horgolt; horgoltat.
