horgony
horgony főnév -t, -ok, -a
1. (hajózás) Vasrúd, amely 2–4 horgas, kapa formában végződő ívelt karba ágazik szét; láncon v. drótkötélen a vízbe bocsátják, s ott karjaival a fenékbe akaszkodva rögzíti a hajót, a csónakot; vasmacska. Horgonyon áll; ® felszedi a horgonyt; felhúzza, kiveti, leereszti a horgonyt; horgonyt ® vet. Szétszakad a horgony, fut gályám, elmarad a part. (Petőfi Sándor) Ki messze messze vagy, kinek hajója már | … a boldog világ előtt horgonyt vetett: Egy-két szót jó barát, hadd szóljak még veled!” (Tompa Mihály) [A vontatóhajók] meg-megálltak, horgonyt vetettek … a kis falu alatt. (Krúdy Gyula)
2. Horgony alakú (
) jel, a hajósok jelvénye. A matrózok hímzett horgonyt viselnek a kabátjukon.
) jel, a hajósok jelvénye. A matrózok hímzett horgonyt viselnek a kabátjukon.
3. (átvitt értelemben, költői) <A remény jelképeként.> Egy szakadt fonál: ez a hit; Egy csonka horgony: a remény. (Arany János) A horgonyom a végtelenbe dobtam. (Juhász Gyula)
4. Hasonló formájú, de kisebb horgas eszköz kútba v. mély üregbe hullott tárgy kiemelésére; vasmacska. Horgonnyal halászták ki a kútba esett vödröt.
Szóösszetétel(ek): 1. horgonyág; horgonycsiga; horgonydaru; horgonyfog; horgonykapa; horgonykivetés; horgonylánc; horgonyrúd; horgonyszár; horgonyvetés; 2. hajóhorgony.
horgonyos.
