horog
horog főnév horgot, horga v. -ja
1. Fémből, ritk. fából készült, félkör alakban v. hegyes szögben visszahajló, rendsz. hegyes végű eszköz; kampó. Horogra akasztja a vödröt. A mészáros levette a horogról a borjúcombot. || a. Ilyen véggel ellátott v. ilyen alakban végződő bot, rúd. Horoggal szalmát tép ki a kazalból. Horoggal lehúzza az ágat. Horoggal rázza a fát. || b. (műszaki nyelv) Az emelőgép kötelére v. láncára erősített, kovácsoltvasból készült kampós végű szerkezet, amelybe a terhet akasztják.
2. Zsinórra erősített, hegyes végű apró kampó mint horgászó eszköz; erre teszik a csalétket, s ez fúródik a csalétket bekapó hal szájába. Szakállas horog; ® tökös horog; a hal beleharap, belekap a horogba; horogra akad, kerül: (átvitt értelemben is, tréfás) a) <a bűnös> az igazságszolgáltatás kezére kerül; b) (ritka) vki vmely csábításnak engedve olyan helyzetbe kerül, melyben tehetetlen; horogra ® csal; horogra kerít: elfog; bekapja a horgot: (átvitt értelemben is, gúnyos) enged vki önző csábításának, és ezáltal a maga szempontjából kedvezőtlen helyzetbe kerül; (átvitt értelemben) kiveti a horgot vkire: azon mesterkedik, hogy vkit szépszerével a maga céljainak eszközévé tegyen, kül. hogy vkit a maga v. a más házastársául megnyerjen; pedzi a horgot; horoggal halászik. Egy kis bádogdobozt vitt … magával; abban voltak a szerszámai, a finom angol horgok … a csalinak való bogárral. (Bársony István) Lenn türelmes emberek ülnek a parton | s halakat akarnak ölni horoggal. (Radnóti Miklós)
3. <Vmely szerkezetben, tárgyban> kampósan meggörbülő, fogásra, akasztásra, összekapcsolásra való alkatrész, elem. A cserép horga. A gép egy horoggal sodorja a fonalat.
4. (sport, bizalmas) Horogütés. Az első horogtól megroggyant. Bevitt egy jobb horgot.
Szóösszetétel(ek): 1. horogfej; horogszeg; horogvas; horogzsineg; 2. csapóhorog; fenékhorog; vonóhorog.
horgocska.
