hős
hős főnév és melléknév
I. főnév -t, -ök, -e [e]
1. Harcban bátorságával, vitézségével kitűnő, halálra is elszánt katona. Drégely, Eger, Szigetvár hősei. A magyar vörös hadsereg hősei. Csupa hős küzdött a harcban. Hiába ömlik, hősök véretek, Ha a koronát le nem töritek. (Petőfi Sándor) Puskaport még alig szagoltok De hősök már. (Ady Endre) || a. (választékos) Hősi halott. A hősök emlékműve, temetője. A hősöket egy közös sírba adják, Kik érted haltak, szent világszabadság! (Petőfi Sándor)
2. (történettudomány, mitológia) Csodálatos tetteket véghezvivő, emberfeletti lény; hérosz. Legendás hős v. legendák hőse; a mondák hőse.
3. Veszélyben, nehéz helyzetben példamutatóan bátor ember. A szocializmus eszméjének, a proletariátus ügyének hősei. Népi hősök. Hősként halt meg. Válságos helyzetben teremnek a hősök. Olyan nagy hős, mint … Van egy pillanat, melyen túl a félelem kétségbeeséssé válik, s gyávákból hősöket tesz. (Eötvös József) Harminc nemes Budára tart | … Mind hősök ők, mind férfiak. Mind hű és hazafi. (Garay János) || a. (gúnyos) (Nagy) hős: gyáva alak, ember; szájhős. Nagy hős voltál te is, amikor tettekre került a sor! Ti vagytok azok a hősök!?
4. (választékos) Vmely mozgalomban, tevékenységben elért áldozatos, példamutató teljesítményéért nagy megbecsüléssel övezett, kiváló személy. Az új élet hősei; a dolgozók ünnepelt hősei; a munka(verseny), az újjáépítés hősei; (1945 után) a szocialista munka hőse: kitüntetésként adományozott cím, ill. viselője. || a. (választékos) Általában vmiben magasan kiemelkedő, tehetségével, teljesítményével kiváló személy. Korunk hőse: a kor eszményeit megtestesítő férfi; a levegő hőse(i): merész, bravúros vállalkozást végrehajtó, ill. légicsatában nagy v. sok győzelmet arató repülő(k). Ne félj hajóm, rajtad a Holnap hőse. (Ady Endre) || b. (gúnyos, rosszalló) Vmely komolytalan dologban, alantas közösségben, levitézlett v. nevetséges mozgalomban vezető, hangadó személy. A kocsmák, éjjeli lokálok hősei; a kurzuspolitika hősei. Néhány izmos angol erőpróbálkozásban vetekedett egymással. A korcsmatöltelék között egy még izmosabb angol … egyáltalában nem látszék bámulni a többit. Hihetőleg bántotta a hősöket … egykedvűsége. (Vas Gereben)
5. <Irodalmi alkotásban, színpadi műben, filmben> főalak, főszereplő v. az alakok egyike (férfi v. nő). A népi hősök szerepe az új irodalomban; ® pozitív hős; a darab, az elbeszélés, a regény hőse. A legálmosabb vérű embereket is láttam már kidagadt szemekkel figyelni a színpadi hősre. (Vas Gereben) Csak én birok versemnek hőse lenni, | első s utolsó mindenik dalomban. (Babits Mihály) || a. (film, színház) <Drámában> nagy és nemes szenvedélytől fűtött férfialak, ill. ennek szerepe. Tragikus hős. Nagy sikerrel játszott hősöket. || b. (film, színház) Rendsz. ilyen szerepeket alakító színész. Drámai, lírai, népszínműi hős; a hős szerepköre.
6. (rendsz. többes szám 1. személyű birtokos személyraggal) (tréfás) Vmely szóban forgó esemény, történet főszereplője. Hősünk … megfordult, s bosszús hangon visszafelelt. (Mikszáth Kálmán) || a. (választékos) A nap hőse: vmely eseménynek pillanatnyilag legérdekesebb, legünnepeltebb szereplője. Negyvenezer ember tapsolt a nap hősének, a győztes gladiátornak. (Jókai Mór) Tomboló helyeslésben tört ki a tömeg …, s hömpölygött a nap hősei felé. (Mikszáth Kálmán)
7. (tájszó) Nőtlen fiatalember.
II. melléknév (-en), (-ebb) [e, e]
1. (Harcban) bátran viselkedő <személy>; elszánt, bátor. A hős szovjet partizánok elszántan küzdöttek a fasiszta betolakodók ellen. Hős katonáink a végsőkig helytálltak. Árpád hős magzatjai Felvirágozának. (Kölcsey Ferenc) Itt küzdtenek honért a hős | Árpádnak hadai. (Vörösmarty Mihály) Mindenki most lett hős, és szidta a betyárokat [mikor már elmentek]. (Móricz Zsigmond) || a. (tréfás, gúnyos) Gyáva (I. 1). Majd elfeledtem győri vitézségtek. | Mikor emeltek már emlékszobort A sok hős lábnak, mely ott úgy futott? (Petőfi Sándor)
2. (ritka) Hősöktől vívott <küzdelem>. Hős csata, védelem, viadal.
3. (irodalmi nyelvben) Hősi (2). Hős elszántság. Hős emberségem várakozz. (Ady Endre) A pusztulást | Hős bátorsággal, s daccal kell kibirnunk! (József Attila)
4. (tájszó) Nőtlen <fiatalember>. Együtt feláll több hős legény, Ugrósba [= táncba] víg-szökellve mén. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): 1. hősballada; hősfi; hőskultusz; hőslelkű; hősrege; hősszínész; hősszívű; hősszobor; hőstörténet; 2. botrányhős; divathős; főhős; papucshős; párbajhős; regényhős; szabadsághős; szájhős.
