hoz
hoz ige -tam, -ott, -zon
I. A beszélő személy felé v. az ottaninak elképzelt hely felé visz.
1. tárgyas (ritk. tárgy nélkül) Arra a helyre visz vmit, vkit, ahol a beszélő tartózkodik; a beszélő v. a szóban forgó és jelenlevőnek elképzelt személy felé visz. Vö.: idehoz. Ajándékot, árut, kenyeret, vizet hoz; kezében, kosárban, zsákban hoz vmit; ® tálcán hoz vkinek vmit; gyalog, kerékpáron, vonaton hoz vmit; magával hoz vmit; levelet hoz a posta, a postás. Mit hoztál? Ne ide hozd azt a könyvet! Hozod-e már? – Hozom* (helyesen: viszem). Az autó gabonát hoz. A fuvaros tíz mázsa fát hozott. A vonat üdülőket hozott. (szójárás) Ha ® jöttök, lesztek, ha hoztok, esztek. Galiba lett volna e kompániába, De a levest épen hozták a szobába. (Csokonai Vitéz Mihály) Egyszer ő maga is látta, mikor öt koronát hozott neki a postás. (Móricz Zsigmond) A vonattetőn hasaltam keresztben, | hoztam krumplit. (József Attila) || a. tárgyas <Embert, állatot> vezetve, kísérve v. más módon a beszélőhöz, a beszélő közelébe juttat. Magával hoz vkit: nem egyedül, hanem vkinek a társaságában jön; ® Isten hozott v. hozta; az ördög hozta. Mi az ördög hozta erre? Hát téged ki hozott ide? Hozott isten, édes-kedves angyalom! | Isten hozott! (Arany János) Arról beszéljen …; kicsoda, micsoda az az ember, akit magával hozott, és mit akar itt? (Mikszáth Kálmán) || b. tárgyas (átvitt értelemben) Vkit, vmit olyan helyre juttat, amely a beszélőhöz, a jelenlevőnek elképzelt személyhez v. környezetéhez tartozik; a beszélő v. a jelenlevőnek elképzelt személy közelébe visz. Vö.: idehoz. Értesítést, hírt hoz (vkiről, vmiről v. vki, vmi felől); hírül hoz vmit; asszonyt v. feleséget hoz a házhoz: megnősül, s a feleségét a beszélő v. a jelenlevőnek elképzelt személy közelében levő otthonába viszi. Ki hozott a vállalathoz? Ezt az embert is ide hozta, ahol már annyian vagyunk. (szójárás) Sándor, József, Benedek, ® zsákkal hoznak meleget. Magyar uraknál megfordul a dolog, nekünk az asszony hozza a pénzt, és a hivatal elviszi. (Mikszáth Kálmán) Már ránk szakadt a bús, vak este, … A habok Az üzenetet egyre hozták: Várunk. (Ady Endre) || c. tárgyas <Vmely tárgyat, értéket> vhova, a beszélő környezetébe mint anyagi hozzájárulást juttat. Az asszony csak bútort hozott a házhoz. || d. tárgyas Vkinek a nyakára v. (ritka, régies) vkire hoz vkit, vmit: vmely kellemetlen személyt v. társaságot juttat vkinek a közelébe, v. más módon vmely kényelmetlen helyzetet teremt a számára. Nyakamra hozta az egész pereputtyát. Ő hozta nyakunkra ezt a bajt. Hamarfy kiábrándul. Hitelezők váltókat hoznak rá … A hitelezők elől megyeházhoz menekszik. (Arany János) Megint valami kérőt hoznak a nyakamra. (Tolnai Lajos) || e. (átvitt értelemben) <Vmit, amit másutt tudott meg v. tapasztalt,> a beszélő v. a szóban forgó és jelenlevőnek képzelt személy környezetében elmond. Egy esztendeig havonta összejöttünk egyszer-kétszer, és ő mindig hozott valami úti élményt vagy regényfejezetet az életéből. (Kosztolányi Dezső) || f. Vhova vmit hoz: anyagi v. erkölcsi javakat, segítséget juttat vhova mint szemünk előtt levő v. a beszélő környezetéhez tartozó helyre, v. ilyesmit ott megteremt. Az ötéves terv műveltséget hozott a faluba. A holnap hatalmas lehetőségeket hoz számunkra. [Juhász Gyulához.] Szídj, kérj, dörögj és hozd a reményt nekünk. (József Attila) || g. tárgyas <Természeti erő> a beszélő v. a jelenlevőnek elképzelt személy felé visz, hord, sodor vmit. Az ár egész fatörzseket hoz a hegyekből. Fagyal illatát hozza a szél. Messziről elmosódott zenehangokat hoz … a barackfák közt elsuhanó szellő. (Mikszáth Kálmán)
Kerülendő szó vagy kifejezés.
2. Vkit (vhova) hoz vmi: vmely ok v. erő készteti arra, hogy a beszélőhöz v. arra a helyre menjen, ahol a beszélő v. a jelenlevőnek elképzelt személy tartózkodik. Mi hozott ide? Mi ® szél hozott ide? Engem a kíváncsiság hozott a faluba. Mi hozza kegyelmedet mihozzánk? (Jókai Mór)
3. Vmi magával hoz vmit: vmivel mint következmény együtt jár vmi; az a kísérője. A politikai-gazdasági forradalom magával hozza a művelődés forradalmát is. || a. Úgy hozza magával, (hogy …): megkívánja, megköveteli, előírja az illem, a rend, a szokás. Megint virradt, a természet rende úgy hozta magával, hogy reggel legyen. (Jókai Mór) Így hozta magával a tisztesség, és falun erre sokat adnak. (Tolnai Lajos) || b. Így v. úgy hozta (magával) a sors v. a véletlen: így ütött ki, ilyen (rendsz. kedvező) fordulatot vett a dolog; így v. úgy adódott. Nagy szerencse, hogy ezt a véletlen így hozta magával. (Jókai Mór) Ha úgy jött, úgy hozta a kedvező sors – egy-egy … ösmerősétől … csekély kölcsönkét kért. (Tolnai Lajos)
II. tárgyas Vmely (látható) helyre v. (kül. rendezett) állapotba juttat.
1. (bizalmas) Vhova hoz vmit: vmely új helyet jelöl ki vminek, rendsz. olyat, amelyet a beszélő mutat, v. beszéd közben közelinek tekint. Vö.: idehoz. A gombokat hozd középre a blúzon. Ezt a ráncot ide hozzuk, ne a másik oldalra. A tartalomjegyzéket előre hoztam, így kerül nyomdába. A díványt a fal mellé hozzuk. || a. (átvitt értelemben, bizalmas) Vhova, vmikorra hoz vmit: úgy intézkedik, hogy vminek a kijelölt ideje vmikor, rendsz. más dolgok lezajlása előtt legyen. A zeneszámot a megnyitó beszéd elé hozzuk.
2. <Rendsz. állandósult szókapcsolatokban:> vhova hoz vmit: olyan helyre v. állapotba, helyzetbe juttatja, ahol sokan látják, sokan figyelhetik v. használhatják. Divatba, szokásba hoz: divatossá, szokásossá, társadalmilag elfogadottá v. kötelezővé tesz; előtérbe hoz; ® felszínre hoz vmit; ® fényre hoz; forgalomba hoz: a) <árut, pénzt> közhasználatúvá, kaphatóvá tesz; b) <hírt> elterjeszt; ® forgalomba hozza vkinek a nevét; ® közel(ebb) hoz vkit, vmit vkihez, vmihez; ® napfényre hoz; ® napvilágra hoz vmit; ® nyilvánosságra hoz vmit; ® színpadra v. színre hoz; ® szőnyegre hoz; világra hoz: a) <gyermeket> szül, <kölyköt> ellik; b) (átvitt értelemben) <művet> (meg)alkot, létrehoz. Nagyon jól meggondoltam indítványomat, mielőtt szőnyegre hoztam volna. (Vas Gereben) Hatalmas ember Mácsik György. Beh derék aszony volt, ki világra hozta! (Mikszáth Kálmán) || a. (hely- és időhatározói vonzat nélkül) (bizalmas) <Újság vmely cikket, hírt, közleményt> közöl. A lap rendszeresen hozza írásait. Egy hirdetést hoz valamennyi lap. (Arany János) || b. (átvitt értelemben) <Vkinek tudatába> juttat vmit azáltal, hogy említi. Eszébe v. emlékezetébe hoz vmit vkinek; vkit emlékeztet vmire; eszébe juttat vmit; (hivatalos) tudomására hoz vkinek vmit: közöl, tudat vmit vkivel. Tudomására hozták, hogy fellebbezését elutasították. Eszembe hozzák e dalok, Hogy nemcsak gyilkos eszköz, katona, Egyszersmind költő is vagyok. (Petőfi Sándor)
3. <Állandósult szókapcsolatokban:> vmibe, vmire, vmely állapotba hoz: vmely kedvezőbb, kész v. további munkálásra alkalmas állapotba juttat. (régies) Jóra v. jóvá hoz: rendezett állapotba juttat; jóvátesz; közös ® nevezőre hoz; ® összhangba hoz; ® rendbe hoz; ® tető alá hoz; tisztába hoz: a) (régies) <fogalmazványt, írást> letisztáz; b) <vmely kérdést> tisztáz, felderít, megold. Tisztába hozta a számadásokat. Valódi szükség, tisztába hozni a költői helyesírás szabályait. (Arany János) Ne rontsd szemeidet, … mindent jóvá hozok. (Mikszáth Kálmán) || a. Vmibe hoz vmit: vmilyen fizikai állapotot, rendsz. mozgást v. nyugalmat idéz elő vminek a számára. Mozgásba hoz: a) (fizika) <vmely tárgyat> mozgatni kezd, mozgásában elindít; b) (átvitt értelemben) <személyt> cselekvésre késztet azáltal, hogy érdeklődését felkelti; nyugalomba hoz vmit. A vonó rezgésbe hozza a húrokat. A szépirodalmi lap … előfizetők dolgában jól fog állni. Mozgásba hozom emellett a főrend minden lelkesebb hölgyét, kik már tavaly is örömmel hallottak tervedről. (Csengery Antal) || b. Vmibe hoz vkit: vmilyen lelkiállapotot idéz elő benne. Dühbe, méregbe hoz: feldühít, felmérgesít; jó erőbe, jó kondícióba hoz; izgalomba, lázba hoz vkit: izgalmat, lelkesedést kelt vkiben; szégyenbe hoz; tűzbe hoz vkit: felizgatja, fellelkesíti v. felingerli; zavarba hoz. Ez a hír lázba hozta az egész várost. Önt ily kicsiség nem hozza zavarba. (Eötvös József) De csak egy hang kelle, hogy kobozza Mindeniket örjöngésbe hozza. (Arany János) || c. (régies) Életre (v. eszméletre) hoz: a) <eszméletlen embert> öntudatra ébreszt; b) (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) <költött alakot> vmely irodalmi műben megtestesít. [A] Regényhőst életre hozza egy csöp tinta. (Arany János) || d. Észre hoz: a) észre térít, kijózanít. Tudom, többé nem kérkedik Gara; | Majd észre hozza … fegyverünk. (Vörösmarty Mihály) b) (régies) eszméletre, öntudatra ébreszt.
4. <Állandósult szókapcsolatokban, kül. a hoz-zal kapcs. névszóból alkotható igével egyszerűbben kifejezhető jelentésben:> ® Gyanúba hoz vkit (vkivel); ® hírbe hoz vkit; hírbe hozta a lányt; (régies) vmilyen hírbe hoz vmit: vmilyen hírét költi vminek; (elavult) indítványba hoz: indítványoz; (régies) kérdésbe v. kétségbe hoz vmit*: kételkedik vmiben, kétségbe von vmit; szóba hoz vmit: szól róla, megemlíti. Szóba hozta az elválás lehetőségét. (Eötvös József) Lermontoffnak sikerült a Kaukázust költői hírbe hozni. (Arany János) A nagy tanács a jobbágyok örökváltságát fogja indítványba hozni. (Jókai Mór)
Kerülendő szó vagy kifejezés.
III. Létesít, okoz.
1. tárgyas <Növény, talaj vmit, vmilyen termést> terem. Gyümölcsöt, magot hoz; jó termést hoz. A gabona alig hozott valamit. Fakadt a lomb, hozott az ág virágot. (Tompa Mihály) A túltermékeny föld gyomot is óriásit hoz. (Arany János) A föld nem akart hozni itt … csak fát, borókabokrokat, árvalányhajat és páfrányt. (Mikszáth Kálmán) || a. (tárgy nélkül) (népies) Vhogyan hoz: vmilyen mértékben v. minőségben terem; termése vmilyen mértékű, nagyságú, értékű. A búza legjobban a fekete földben hoz. Ez a szőlő gyengén hozott az idén.
2. tárgyas <Vállalat, tőke, befektetés hasznot, jövedelmet> eredményez, szerez. Hoz (vmit) a ® konyhára. A vállalat nagy jövedelmet hoz. Öt százalék kamatot hoz a pénze. Ez az üzlet is hoz egy kis pénzt. A vállalkozás óriási hasznot hozott a tőkéseknek. Énnekem | pénzt hoz fájdalmas énekem. (József Attila)
3. tárgyas (ritka) Emberi alkotást, gondolatot újonnan létesít v. kitalál. És ti bölcsek, mit hozátok Ami volna szép s jeles? (Kölcsey Ferenc)
4. tárgyas Okoz, eredményez. Gyógyulást, meglepetést, szerencsét hoz; mit hoz (vmi, kül. vmely időszak, a szerencse stb.)?: mi fog történni, milyen szerencsés v. szerencsétlen fordulat következik (vminek a hatására, eredményeként v. következtében)? A gyógyszer nem hozott gyógyulást. A verseny érdekes küzdelmet, kimagasló eredményeket hozott. Ki tudja, mit hoz a tavasz? Ki tudja, mit hoz ránk ez óra? győzelmet-e vagy veszteséget? (Kossuth Lajos) Mit hoz az újhold? Talán szerencsét … (Krúdy Gyula) Új ember lettem, mint ha új galyat hoz | az új tavasz az újuló növényre. (Babits Mihály–Dante-fordítás) || a. Vmit hoz (vkire, vkinek a fejére v. vmire): vmely kellemetlenséget, esetleg vmi jót, kellemeset idéz fel, idéz elő, okoz vkinek, vkinek a számára. Bajt, büntetést, gyalázatot, szégyent, veszedelmet hoz (vkire, vkinek a fejére); áldást, szerencsét hoz vkire. Balsors akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt … (Kölcsey Ferenc) Hogy most úgy viseled magadat, mint egy éretlen, ostoba fickó, azzal csak énreám hozol szégyent. (Mikszáth Kálmán) Ki vagy te? … Miféle nemzet | szült? Nem te hoztad ránk a veszedelmet? (Babits Mihály) || b. tárgyas (hivatalos) <Állandósult szókapcsolatokban: vmely testület> megállapít és kötelező erővel kimond, rendsz. meg is szövegez vmit. Döntést, határozatot, rendeletet, törvényt, végzést hoz. Határozatait az országgyűlés szótöbbséggel hozza. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya) || c. Áldozatot hoz (vkiért, vmiért): feláldoz vmit, lemond vmiről, v. megtesz vmi nehezére eső dolgot (vkinek, vminek az érdekében v. javára).
Igekötős igék: alához; áthoz; behoz; elhoz; előhoz; előrehoz; felhoz; hátrahoz; hazahoz; helyrehoz; idehoz; keresztülhoz; kihoz; körülhoz; lehoz; létrehoz; meghoz; odahoz; összehoz; rához; szembehoz; végighoz; visszahoz.
hozat; hozott.
