hozó
hozó melléknév és főnév
I. melléknév
Általában olyan, aki, ami hoz vmit.
1. (átvitt értelemben is) Olyan <élőlény, dolog>, aki, amely a beszélő személy felé v. a jelenlevőnek elképzelt hely felé visz, hoz (I). Árut hozó autó; kenyeret hozó gyerek; levelet hozó postás; új lehetőségeket hozó tervek.
2. Olyan <személy, dolog>, aki vmely (látható) helyre v. (kül. rendezett) állapotba juttat, hoz (II) vmit, vkit. A cikket a lap elejére hozó szerkesztő; az ellentéteket közös nevezőre hozó megbeszélés; a lányt hírbe hozó fiú.
3. Olyan <személy, dolog>, aki, ami létesít, okoz, hoz (III) vmit. Dús zsákmányt hozó halászat; a gyermekéért áldozatot hozó anya. Sértéseid botrányt hozók nevemre. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Halált hozó fű terem | gyönyörűszép szívemen. (József Attila)
II. főnév -t, -ja (ritka) Az, aki vmit hoz(ott). A levél hozója. Úgy látszik, üdvös hír hozója vagy. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Tizenkét pálcaütést rendelt vágatni a levél hozójára. (Mikszáth Kálmán)
Szóösszetétel(ek): álomhozó; fagyhozó; halálhozó; törvényhozó.
