hozzá
hozzá határozószó és igekötő
I. határozószó (személyragos -m, -d, hozzá v. (főleg 1–2, 9–10) hozzája; -nk, -tok, -juk v. (régies) -jok (A 4–8. jelentésben csak egyes szám 3. személyben haszn.) Nyomósítva: énhozzám stb., őhozzájuk (A hozzá- igekötős igékkel kapcs.-ban nem haszn.; személyragozott alakban az egyszerű igékkel nem alkot összetételt. Pl. hozzám szegődött) <A személynévmás nem haszn. -hoz, -hez, -höz ragos alakja helyett• néha a mutató névmás -hoz, -hez, -höz ragos alakjának jelentésében.>
Az I. sz. bekezdés kilencedik sorában a „helyett” szó után vesszőt kell tenni.
Általában: a személyraggal megjelölt v. az előzményekből ismert személyhez, tárgyhoz, dologhoz.
1. Az ismert, a szóban forgó személyhez v. tárgyhoz, szorosan melléje v. közvetlen közelébe. A szoba közepén állt az apa; fia odalépett hozzá. Ide állítjuk az asztalt, told hozzá a székeket! Itt szorítám esedezve Hozzám gyenge térdeit. (Berzsenyi Dániel) Világok pusztulásán Ősi vad, kit rettenet űz, érkeztem meg hozzád S várok riadtan veled. (Ady Endre) || a. (katonaság) Hozzám! <vezényszóként:> gyere v. gyertek ide, ahol vagyok. || b. Vkinek tartózkodási helyére, lakására, munkahelyére stb. Este felmegyünk hozzád. Egyedül voltam én sokáig. | Majd eljöttek hozzám sokan. (József Attila)
2. Addig a helyig, ahol a szóban forgó, a személyraggal meghatározott személy tartózkodik; addig a közösségig, amelybe az illető személy is beletartozik. Hozzánk is eljutott a hír. Kenyér magva, tőke magva, | megy a csűrbe, fut a bankba. | Hozzánk nem ér, csak a hangja. (József Attila)
3. <Élőszóbeli, írásbeli megnyilatkozást jelentő igével v. kifejezéssel:> a szóban forgó, a személyraggal meghatározott személyhez <intézve szavait>. Itt vár rád ez a szerencsétlen ember. Szólj már hozzá egy jó szót! Társaimmal hosszan beszélgettünk … Többek között szóltam én hozzájok: | „Szegény Tisza, miért is bántjátok? | … ő a föld legjámborabb folyója.” (Petőfi Sándor) Késlekedő, tunya vörös Nap | Hozzád kiáltok. (Ady Endre)
4. A szóban forgó dologhoz <(szükséges) kiegészítésül, tartozékul>. Vesz magának kék ruhát s hozzá egy széles karimájú kalapot. Evett egy bécsi szeletet, s megivott hozzá egy pohár sört. Mit ér a gond kenyéren és vízen, Tölts hozzá bort a rideg kupába. (Vörösmarty Mihály)
5. Arra a cselekedetre v. magatartásra, amelyet az előzményekből v. a szövegkörnyezetből ismerünk. Volt hozzá képe v. pofája. Hát volt hozzá lelked, hogy …?!
6. A szóban forgó dologgal kapcsolatban, azt illetőleg, arra vonatkozólag. Jó terv; kívánok hozzá sok szerencsét. Mit szólsz hozzá? Elég az hozzá: hogy röviden összefoglaljam v. lezárjam a kérdést: …; hogy végül röviden fejezzem ki magam (fejezzük ki magunkat): … || a. A szóban forgó dologgal egyidejűleg és vele szorosabb összefüggésben; rá. Bubenyik a szájába vett [a borból] … néhány csöppet, folyatta, csámcsogtatta a nyelvén. – Döfi, – szólt, a fejét is ingatván hozzá, miközben behúnyta apró szemeit és felhajtotta a poharat egészen. (Mikszáth Kálmán)
7. A szóban forgó dolog céljára, annak megvalósítására. Énekelni tanul, van hozzá tehetsége. Meg tudok-e én [a főispánságnak] … felelni? – Elég jól áll rajtad a mente, elég ravasz vagy és most már elég vagyonod is lesz hozzá. (Mikszáth Kálmán)
8. (bizalmas) <Rendsz. a még, ritk. és, s szóval együtt v. önállóan:> ráadásul, tetejébe még; sőt, mi több, … Éppen ott jön, s hozzá még jó gyorsan. Beteg, s még hozzá egyedül van. Gyermeke született, s hozzá fiú! Álmaiban szokott az ember ilyen arcokat látni, – félig emberé, félig hyénáé, mikor szívére fekszik a felébredve lélekzetét érzi visszafulni tüdejében. Hozzá a magasnak tetsző … termet, a süvöltő síri hang … (Jókai Mór) Nem egy ember beszélt … így, hanem sok és hozzá a társadalom java, a különböző osztályok vezéregyéniségei. (Tolnai Lajos)
9. <Közelség kifejezésében:> a szóban forgó, a személyraggal meghatározott személyhez, dologhoz <viszonyítva, mérve>. A fürdő közelebb van hozzánk, mint hozzátok. Közel hozzám ne dörögjön ágyú, Hogy barátaimnak fecsegésit értsem. (Csokonai Vitéz Mihály)
10. <Különbözők hasonlításában, olyankor, ha a hasonlóságot emeljük ki:> a szóban forgó, a személyraggal meghatározott személyhez, dologhoz <mint a hasonlítás mértékéül vett személyhez, dologhoz viszonyítva>. Hasonlít hozzá; hasonló, méltó hozzá. Nékem a cakó ismét fiút hozott, Ki oly hasonló hozzám, mint magam. (Berzsenyi Dániel) || a. Hozzá képest: a szóban forgó, a személyraggal meghatározott személyhez, dologhoz viszonyítva.
11. <Olyan igével, melléknévvel v. kifejezéssel kapcsolatban, amelyeknek egyébként -hoz, -hez, -höz rag a vonzatuk; a -hoz, -hez, -höz ragos határozó helyett:> az említett, a szóban forgó, az ismert dologhoz, (ritka) személyhez. Ért, konyít hozzá. Nem fér hozzá kétség, hogy … Semmi köze hozzá: a) s. k. ahhoz a dologhoz; b) s. k. ahhoz az emberhez. Tudom, semmi, de semmi közötök | hozzám, butuska tücskök a fű között … (Szabó Lőrinc)
12. (régies) Isten hozzád! v. Isten hozzátok!: <(hosszabb időre való) távozás esetén v. végleges búcsúzáskor tegező viszonyban egy, ill. több személyhez szóló köszöntés:> Isten veled! v. Isten veletek! Isten hozzátok! lelkem múlatni szeretne Még véletek, kedves hiveim, de az elragadó szél Képzeletem százrétü vitorlájába belé fújt. (Petőfi Sándor)
13. (népies) Hozzáig (hozzámig, hozzádig; hozzánkig, hozzátokig, hozzájukig): a) addig a helyig, ahol a szóban forgó, a személyraggal meghatározott személy van, tartózkodik. Az árvíz hozzánkig elért. b) olyan messzire, távolságra, hogy a szóban forgó, a személyraggal meghatározott személyt is éri, érinti, az illető személyre is közvetlen hatással van. Nagy érdem lehetett az, melynek jutalma hozzáig elért … (Vas Gereben) c) a szóban forgó, a személyraggal meghatározott személy tudatáig. Hozzánkig is eljutott a dolog híre. A kiáltás hozzánkig elhallatszott.
II. igekötő.
A. <Az ige jelentését módosító szerepére nézve ld. a hozzá- igekötős címszavakat, főleg igéket.> (A hozzá- igekötős igék nem használatosak a hozzám, -d, -ja, -nk, -tok, -juk személyragos határozószókkal, csak a főnév, a főnévi értékű szó -hoz, -hez, -höz ragos alakjával. Pl. Hozzájárul a javaslathoz. Első kérőjéhez hozzáment)
B. <Önállósítva, hozzá- igekötős igét tartalmazó eldöntendő kérdésre adott igenlő feleletként v. megelőző állítás nyomósításaként, s szóban forgó igével egyértékű.> [Hozzáadod a lányodat a fiamhoz?] – Hozzá [= Igen, hozzáadom.] Haragomban hozzávágtam a könyvet; hozzá bizony.
