hu [1]
hu [1] indulatszó
1. (bizalmas) <Ijesztés szavaként, főleg kisgyermek ijesztésére.> Hu! Ugye megijedtél? A detektívnek mást vallott! – Muszáj vót kérem, megijesztett. – Mivel? – Azt mondta, hogy hu! (Móricz Zsigmond) || a. (bizalmas) <Ijedtség, megijedés kifejezésére.> Hu de megijedtem! Hu! ez a kan ördög valóba! (Csokonai Vitéz Mihály–Schikaneder-fordítás)
2. <Személytől, cselekedettől való irtózás, elborzadás, undorodás kifejezésére.> Hu! szintúgy borzadok tőle! (Fáy András)
3. (ritka) <Megütközés kifejezésére.> Egy magányos férfi bukkant ki az utcából … – No! Megállj! Ki vagy? rivallt rá, ijedtében vitézül Wenczezlausz. – Hu! Bolond! Bizony nem ismered meg apádat. (Jókai Mór)
