hű [1]
hű [1] melléknév -en [e] v. híven [e], hívebb [e] v. hűbb
1. Vkihez, vmihez ragaszkodó, mellette kitartó, tőle el nem tántorodó <személy, csoport v. ritk. állat>. Hű barát; hű szövetséges; a néphez hű értelmiség; elveihez, meggyőződéséhez, osztályához hű. Szóláshasonlat(ok): hű, mint a ® kutya. Mind hősök ők, mind férfiak, Mind hű és hazafi. (Garay János) Az nem lehet, hogy annyi szív Hiában onta vért, S keservben annyi hű kebel Szakadt meg a honért. (Vörösmarty Mihály) „Oh adj, oh adj nekem Hűs cseppet, hű csehem!” (Arany János) Butuska tücskök a fű között, … | mikor így, este ablakot nyitok, | nekem üzentek, sok hű kis barát! (Szabó Lőrinc) || a. Ilyen személyre v. állatra, csoportra jellemző <érzelem, magatartás, cselekvés>. Hű ragaszkodás, szerelem; hű szolgálat; híven szeret vkit, ragaszkodik vkihez, vmihez, kitart vki, vmi mellett; híven szolgál vkit, vmit. || b. Házastársát meg nem csaló, hozzá nem hűtlen. Hű feleség, férj. || c. Vmihez híven: vmihez tartva magát, ahhoz igazodva, annak értelmében, annak megfelelően. Az utasításhoz, a megbeszéléshez híven. Péntek este, ígéretemhez híven, otthon leszek. (Kosztolányi Dezső)
2. Az eredetihez hasonló, a valóságnak megfelelő <alkotás, ábrázolás>. ® Megszólalásig hű; hű fordítás; hű tükre ¬ vminek; a valóság hű ábrázolása. Eötvös József híven rajzolta a korabeli vármegyei állapotokat. Híven festette meg barátja arcképét. Híven utánozza társai modorát. Szent hazaszeretet, mibe mártsam tollam? | Hogy dicső képedet híven lerajzoljam? (Petőfi Sándor) A szőke ember fényképe … sohse hű. (Gárdonyi Géza)
Szóösszetétel(ek): alakhű; betűhű; élethű; hithű; királyhű; korhű; párthű.
