hullám
hullám főnév -ot, -a
1. <Mozgásban levő víz felületén> a vízrészecskék ütemes feltorlódása és alászállása következtében keletkező, vmely irányban haladni látszó felemelkedés és az azt követő, csaknem azonos méretű süllyedés. Szelíd, szilaj, tajtékos, tarajos, haragos hullámok; bömbölnek, csapkodnak, csobognak, morajlanak, mormolnak, tajtékoznak, zúgnak a hullámok; összecsapnak a feje fölött a hullámok: a) elmerül a vízben; b) (átvitt értelemben) sok bajjal küszködve reménytelen helyzetbe jut; (átvitt értelemben, költői) meleg, forró hullám csap át a szívén: hirtelen kellemes érzés v. meleg rokonszenv támad benne; hullámokat hány, ver; hullámokat ® vet. A hullámok a partot nyaldossák. Vad óceánnak mély hullámain | Vergődöm én, és küzdöm a szelekkel. (Kölcsey Ferenc) A Dunának, mely mult, jelen s jövendő, | egymást ölelik lágy hullámai. (József Attila) || a. (átvitt értelemben) Föltámadott a tenger, A népek tengere; … Szilaj hullámokat vet Rémítő ereje. (Petőfi Sándor) || b. (rendsz. többes számban) Hullámzás. A hullámok ereje. Partra sodorták a hullámok. || c. (átvitt értelemben, választékos) A hullámok: a) a hullámzó mély víz. Elnyelték a hullámok. A hullámokban lelte halálát. b) a víz, kül. az árvíz pusztító ereje, pusztítása. Az elöntött területen több ház is a hullámok martalékává lett. || d. (átvitt értelemben, bizalmas) Hullámfürdő. Menjünk a hullámba.
2. (átvitt értelemben) Vminek (kül. hajnak) hullám(ok)ra emlékeztető alakja. ® Hideg hullám; tartós hullám: a) (női) hajnak fodrásztól, vegyi anyagokkal kialakított göndörsége; dauer (2); b) az ezt létrehozó eljárás; dauer (1). Haja lágy hullámokban omlik a vállára.
3. (csak többes számban) (átvitt értelemben) Vminek v. vmi hatásának mind több és több emberre kiterjedő, a kedélyeket megmozgató, felzaklató megnyilatkozása. A botrány, a felháborodás, a lelkesedés hullámai. Még alig ültek el a vita hullámai. Az esemény nagy hullámokat vert fel.
4. (átvitt értelemben) Vmely állapot v. jelenség időszakos fokozódása, megerősödése. Drágasági, olcsósági hullám. A betegség hulláma elérkezett a citadellába. (Kuncz Aladár)
5. (üzemi élet) <Vmely hosszabb és több szakaszt magába foglaló munkafolyamatban> egymás után következő, rendsz. nagyobb részek, egységek közül egy. Több hullámban végzik a műveleteket. || a. <Támadásban> egymást (többé-kevésbé hasonló időközben) követő csoportok egyike. Az ellenség öt hullámban támadott. Több hullámban jöttek a bombázók. || b. A támadás egy-egy szakasza, egy-egy ilyen csoport támadása. A harmadik hullám volt a legpusztítóbb.
6. (fizika) Vmely közeg hullámmozgást végző részecskéinek az adott pillanatban egymáshoz viszonyított állapota, ill. ennek az állapotnak időszakosan ismétlődő változása. || a. (fizika) Elektromágneses hullámok: az elektromos és mágneses erőtér periodikus változásai, amelyek elektromos töltések rezgésének a hatására keletkeznek, és a térben tovább terjednek. || b. Rádióhullám. Az ® éter hullámain. A rádió hullámain keresztül (üzen). Soha ennyi … hullám | nem indult tőlünk csillagokhoz. Ennyi | zene sem; és elönti rádiónkból | a Jazzband a világűrt. (Babits Mihály)
Szóösszetétel(ek): 1. hullámágy; hullámcsapda; hullámcsat; hullámelmélet; hullámfogó; hullámhát; hullámléc; hullámrezgés; hullámszűrő; hullámtaréj; hullámtorlasz; 2. bűnhullám; fagyhullám; fényhullám; hajhullám; hanghullám; hideghullám; hőhullám; léghullám; rádióhullám; rengéshullám; rövidhullám; sztrájkhullám; terrorhullám; vízhullám.
