humor
humor főnév -t, -a (csak egyes számban)
1. (tudományos, elavult) <A régi orvosi felfogás szerint> az emberi testben keringő, a testet fenntartó azon nedvek összessége, amelyeknek az egyén kedélyvilágára lényeges hatásuk van.
2. (filozófia, irodalomtudomány) Olyan derűs v. vidámnak látszó kedélyállapot, amely szellemes tréfálkozásban nyilatkozik meg, de valójában bizonyos fokú komolyságot leplez. Aranyos, egészséges, fanyar, játékos, jóízű, keserű, mély humor; ® száraz humor; üdítő humor. Folyvást zavartalan humorral felelt. (Jókai Mór) Lám, már a humorom is visszatért, megint a régi vagyok. (Karinthy Frigyes) || a. Ennek megnyilatkozása. Jól adott elő, jól énekelt, s humor híján sem volt. (Kuncz Aladár)
3. Érzék, hajlam a tréfálkozásra, a kedélyességre, a dolgok vidám, derűs szemlélésére. Van humora. Jó humora van.
Szóösszetétel(ek): 1. humorérzék; 2. akasztófahumor.
humorú; humortalan; humortalanság.
