hun [1]
hun [1] [u v. ú] főnév és melléknév, (régies) hunn (történettudomány)
I. főnév -t, -ok, -ja
A hunok: <az i. sz. IV–V. században> Nyugat-Belső-Ázsiából Európába vándorolt, török nyelvűnek tartott lovas nomád nép, amely Attila alatt hazánk területéről irányított hatalmas birodalmat alapított. A hunok birodalma; a hunok hadi szokásai. S ment hada-szemlélni a húnok vezére. (Arany János) || a. E néphez tartozó személy, főleg férfi. Harminc előkelő hun csoportosult köréje. (Gárdonyi Géza)
II. melléknév
1. A hunok (I) közé tartozó <személy>, hunokból álló <csoport>. Hun harcos, lovas; hun sereg. Parttalan folyamok állták el útjokat. A hunn raj átkelt rajtok. (Jókai Mór) Keresem … a hun király bús koporsóját Magyar folyó mélyébe lenn. (Juhász Gyula)
2. A hunokra jellemző, hozzájuk tartozó, velük kapcs. <dolog>. Hun fegyver, viselet. Láttam … Etele árnyékát | … Nagy messze vetődni a hun temetőre. (Arany János)
3. A hunok történeti élete folyamán létrehozott. Hun birodalom.
4. A hunokról szóló, a hunok történetével foglalkozó. Hun monda; Arany hun trilógiájának terve.
