huny
huny [u v. ú] ige -t, -jon
1. tárgyatlan (gyermeknyelv) <Gyermek bújócskát játszva> szempilláit összezárja, v. szemét kezével eltakarja, hogy ne lássa, hova bújtak a többiek. Én hunyok, ti meg bújjatok el!
2. tárgyatlan (tájszó) Szundít egyet; alszik. || a. tárgyatlan (régies, költői) (Meg)hal, elhuny. Éld a jelenlét Percét s óráját, Együtt lefutja Jó s rossz pályáját, S együtt húny véled. (Kölcsey Ferenc) Hol honfi húnyt, e szikra [= a honszeretet] ég Fenn a sírhalmokon. (Vörösmarty Mihály) || b. tárgyatlan (ritka, költői) <Tűz, láng> kialszik, kezd kialudni. Hunyhat a máglya: Ezek a szomorú vén szemek Nem néznek soha másra. (Ady Endre) Öreg este. A parázs húny. (Juhász Gyula)
3. tárgyas (választékos) Szemét álomra hunyja: szemét becsukja, és aludni kezd. || a. tárgyas (választékos) Örök álomra hunyja a szemét: meghal. || b. tárgyas Hunyva tartja a szemét: lecsukva, becsukva tartja a szemét. Amint hunyva tartá szemeit, elaludt csendesen. (Jókai Mór) A nő állandóan hunyva tartotta szemét. (Kosztolányi Dezső) || c. tárgyas (átvitt értelemben) Szemet huny vmi fölött, vmi előtt v. vmire: elnézően úgy tesz, mintha nem látná; nem vesz tudomást róla; nem törődik vele. A bíráló szemet hunyt a könyv gyöngéi fölött. Nem hunyhatunk szemet a fenyegető veszélyek előtt. Észrevette a hiányt, de szemet hunyt rá. Hát ne gondolj e világgal … S kedv emel vagy bú temet, Szépnek s rútnak húnyj szemet. (Kölcsey Ferenc) Értsd meg, mit kívánok. Azt, hogy szemet hunyj … és ne ordítozd tele a világot. (Mikszáth Kálmán)
Igekötős igék: behuny; elhuny; kihuny; lehuny.
hunyás; hunyódik; hunyt.
