huszár
huszár főnév -t, -ok, -ja v. (ritka) -a
1. Könnyű fegyverzetű lovas katona a magyar hadseregben. Délceg huszár; fölcsap huszárnak. Katonák jövének, gyönyörű huszárok. (Petőfi Sándor) Az ötös huszároknál volt szakaszvezető. (Tömörkény István) Megyek Klagenfurtba az uramhoz, aki a hatos huszároknál szolgál. (Móricz Zsigmond) || a. Némely külföldi hadseregnek magyaros zsinórzatú egyenruhát viselő ugyanilyen lovas katonája. ® Halálfejes huszárok. Francia huszárok vágtattak előre. || b. A huszárság kötelékébe tartozó rendfokozat nélküli katona. Jó huszár volt Pista, | … Haj! ha irni tudna, Káplár lehetne belőle. (Arany János) || c. Huszárok: huszárság (1). A huszárokhoz hívták be.
2. (régies) Zsinóros dolmányt viselő hajdú, megyei altiszt. Vármegye huszárja. A trencséni főispán … lovas huszárt menesztett Nedecre atyafiságos levéllel. (Mikszáth Kálmán)
3. (játék) A sakk egyik figurája; ló. Csak nem ad oda egy huszárt egy parasztért? A legrosszabb kombináció. (Karinthy Frigyes)
4. Mézeskalácsból készült, huszárforma alak; rendsz. vásárban árulják. Mézeskalácsból való szíveit, huszárjait és bölcsőit gyorsan szétkapkodják. (Mikszáth Kálmán)
Szóösszetétel(ek): 1. huszáradoma; huszáralezredes; huszáratilla; huszárbajusz; huszárcsapat; huszárcsel; huszárcsizma; huszárezred; huszárezredes; huszárfelszerelés; huszárforma; huszárfőhadnagy; huszárfurfang; huszárgyerek; huszárhadnagy; huszárkapitány; huszárkáplár; huszárkaszárnya; huszárlaktanya; huszárnadrág; huszárnóta; huszárnyereg; huszáróbester; huszárönkéntes; huszárőrmester; huszárőrnagy; huszárparipa; huszárregiment; huszárrostélyos; huszárszakasz; huszárszázad; huszárszázados; huszártempó; huszártiszt; 2. gyászhuszár; honvédhuszár.
