iddogál
iddogál ige -t, -jon
1. tárgyatlan Italból, kül. borból egyet-egyet kortyintva, békés hangulatban, rendsz. csendesen beszélgetve iszik; borozik. Esténként együtt iddogálnak. A tornácon ül, pipázik és iddogál. Ott űltek, iddogáltak vecsernye óta már, Keringett és fel is dőlt a bujdosó pohár. (Garay János) Ittak, iddogáltak …, rózsaszínű volt már a világ. (Mikszáth Kálmán)
2. tárgyas <Bort> ilyen módon iszik. Békésen iddogálja a hegy levét. Gyalázatos bor! ilyet iddogál Magyar hazánkban ifju s agg szakáll. (Vörösmarty Mihály)
Igekötős igék: eliddogál.
iddogálás; iddogáló.
