ideál
ideál [ë] főnév -t, -ok, -ja
1. (választékos) Eszmény (1–2). Ideálokat állít fel. Ideálokat követ az életben. [A költészet s erény] hajdan öröm ünnepivé kenék A nagy görög nép boldog éltét, S létre hozák örök ideálit. (Berzsenyi Dániel) Minden, minden ideálunk Másutt megunt ócskaság már. (Ady Endre) A szépre, jóra, ideálra van hajlandóság bennem is. (Szabó Lőrinc)
2. (ritka) Eszményinek képzelt ábrándkép. Ideálokat kerget.
3. (bizalmas) Az a személy, aki vki szerelmének tárgya, akibe vki szerelmes. Ki az ideálod? Zsóka volt az én első ideálom. (Ady Endre) Micsoda bajban van? Talán bizony hűtlen lett az ideálja? (Nagy Lajos)
ideálú.
