ideköt
ideköt tárgyas ige
1. <Személy> egy ismert s a beszélőtől mutatott v. közelinek jelzett helyre köt (I. 1, 2) vmit. Ideköti a drótot, a lovat. Idekötötte a szalagot. Ideköti csontos lovát | pihenni. (József Attila)
2. (átvitt értelemben) Vmi hazájához, otthonához v. olyan szervezethez köt (I. 6), kapcsol vkit, ahol ő és a beszélő most is ott van. Az a hant … ideköt. (Jókai Mór)
Vö.: köt (I. 1, 2, 6).
idekötés; idekötő; idekötött.
