idom
idom főnév -ot, -a
1. (mértan) Vonalakban v. felületekben egyesülő pontoknak olyan rendszere, amely a síknak v. a térnek egy részét határolja. Mértani, síkbeli, térbeli idom; kúpos, négyzetes idom; ® szimmetrikus idom; a két idom fedi ¬ egymást. Készíts egy idomot! Némi habozás után felrajzoltam egy idomot, amelyet … csizmának éppúgy lehetett nézni, mint üstökös csillagnak. (Móra Ferenc)
2. (irodalomtudomány, régies) Művészi forma, kül. irodalmi, költői forma. Az alexandrinusi vers idoma. Petőfi költészetének nemzeti idomai. A költészet … célja, mint minden művészetnek, a szép előhozása … közvetve, az idomban és idom által. (Arany János)
3. (műszaki nyelv, választékos) Általában <tárgyon, eszközön, szerkezetben, építményen> külső forma, megjelenési, gyártási, építési alak. Négyszögletes idoma van. Idoma olyan, mint egy kalapé. Hasonlónak lehet mondani az ily tévedést ahhoz, ha valaki lakházat templom idomában épít. (Vörösmarty Mihály) A bácsi … ügyesen | húzta gyémántját a hűs üvegen | s … gyors újjai alatt | megszületett valami szép, finom | szimetrikus mű, képkeret, idom. (Szabó Lőrinc) || a. (műszaki nyelv, fémipar) <Öntésben, sajtolásban> minta, forma, fazon. Idomra sajtol.
4. (rendsz. többes számban) (választékos) <Különösen női testen> a kidomborodó részek összhatásából adódó alak, forma. Szép, telt idomok. Telt idomai vannak. A kaftán olyan lenge patyolat selyemből volt, hogy a karja idomai áttetszettek rajta. (Gárdonyi Géza) Csak a karjuk és fejük látszott s a színes leplek alatt az idomok könnyű rajza. (Karinthy Frigyes)
Szóösszetétel(ek): 1. idomacél; idomesztergálás; idomkés; idommaró; idomöntvény; idomtégla; 2. síkidom; versidom.
idomú.
