időtartam
időtartam főnév
1. <Vmely szempontból> lezártnak, egységes jellegűnek tekintett, rendsz. meghatározott hosszúságú idő. Félévi, határozatlan időtartam. Az országgyűlési képviselőt négyévi időtartamra választják.
2. (rendsz. birtokos jelzővel) Az az idő, amíg vmi tart; a vmire fordított, vmivel eltöltött v. vmire felhasznált idő. Az egyetemi tanulmányok időtartama; a katonai szolgálat időtartama. A hajó valamivel olcsóbb, de az út időtartama hosszabb. (Nagy Lajos) || a. Vmely hang kiejtésének (szokásos) ideje. A magánhangzók, a mássalhangzók időtartama.
Szóösszetétel(ek): időtartam-repülés; időtartam-számítás.
időtartamú.
