időzik
időzik tárgyatlan ige -ök, -tem [e], -ött; -nék, -nél, -ne [e]; -zön, (választékos) időz
1. (időtartamot kifejező tárggyal is) Vmeddig marad, vmennyi időt tölt vhol. Csak néhány percet v. néhány percig időzött az előszobában. Mennyit időzünk (az állomáson)? Az ablakhoz ment. Pár pillanatig ott időzött. (Kuncz Aladár) || a. (rendsz. -t ragos mértékhatározóval) Vki rendsz. a kiszabott időn v. a megszokott időn túl vmennyi időt tölt; bizonyos ideig marad vhol. Menjetek, de ne időzzetek sokat! Talán már sokat is időztünk itt. Nem akar (sokáig) időzni a fővárosban.
2. (rendsz. -t ragos mértékhatározóval) (választékos) Időzik vminél: vmivel hosszasabban foglalkozva bizonyos időt fordít rá. Ennél a tárgynál már talán sokat is időztünk. Kissé tovább időztünk a Karthausinál, mint talán dolgozatom kiterjedése megengedné. (Péterfy Jenő) Sápadt nő figyel | a gyertyalángnál … Ábrándozik lehangolt zongorán, | múlt bánatánál csöndesen időz. (Kosztolányi Dezső) || a. (ritka, irodalmi nyelvben) Időzik vkivel: <gondolatban, foglalatosságában> vkivel együtt van, vele tölti az időt. Azokkal időzöm, akik másszor voltak. (Arany János)
Igekötős igék: elidőzik.
időző; időzött.
