ifjít
ifjít ige -ott, -son; -ani (ritka, választékos)
1. tárgyas Ifjúvá tesz, fiatalít. A könnyű élet ifjítja az embert. Arcműtéttel, kozmetikával, új frizurával ifjítja magát. || a. (tárgy nélkül) A mosoly ifjít. (Tolnai Lajos)
2. tárgyas (tréfás, kissé rosszalló) Ifjítja magát: a valóságosnál fiatalabbnak tünteti fel magát. Évei letagadásával ifjítja magát.
Igekötős igék: megifjít.
ifjítás; ifjító.
