igazhivő
igazhivő melléknév és főnév (ritka)
I. melléknév
1. Igazhitű (1) <személy, csoport>. Hirdetést ereszt ki pogány seregében: | „Figyelmezz szavamra igaz hivő népem … ” (Arany János)
2. (irodalmi nyelvben) Vmely vallás eredeti tantételeit v. ősi hagyományait hajszálnyi pontossággal való, ill. követő <személy, csoport>; ortodox. Nicaeában s más igazhivő Zsinatban úgy-e mellettünk ítéltek? (Madách Imre)
II. főnév Igazhivő (1, 2) személy.
