igazolvány
igazolvány főnév -t, -ok, -a
Általában vmely körülménynek, ténynek, viszonynak igaz, jogos voltát, megtörténtét, meglétét igazoló – rendsz. hivatalos – irat.
1. Személyazonosságnak, az alkalmaztatás fennállásának v. vmely szervezethez való tartozásnak igazolására való, rendsz. fényképpel ellátott irat. Arcképes igazolvány; ® katonai igazolvány; személyazonossági igazolvány. Senki útját nem állotta, … senki tőle útlevelet, igazolványt nem kért. (Eötvös Károly) Kabátja zsebében megtapogatta szakszervezeti igazolványát. (Kosztolányi Dezső)
2. Vmely tevékenység folytatásának, cselekvés végzésének v. vmi igénybevételének jogos, hivatalos, engedélyezett voltát igazoló irat. Félárú jegy váltására jogosító igazolvány; határátlépési igazolvány; szállítási igazolvány; ® származási igazolvány; utazási igazolvány; ® választói igazolvány; vásárlási igazolvány. Áru csak igazolvány ellenében adható ki.
3. Vmely mulasztás megokolt voltát igazoló, rendsz. hivatalos személytől kiállított irat. Igazolványt hozott az orvostól.
Szóösszetétel(ek): 1. igazolványkép; igazolványkiváltás; igazolványmeghosszabbítás; 2. iparigazolvány; pártigazolvány; vásárigazolvány.
igazolványos.
