igazság
igazság [ss; z-s] főnév -ot, -a
1. Vminek az igaz (I. 1) melléknévvel kifejezett jellege, igaz volta. Az állítás, az ítélet, a tétel igazsága. Állításának igazságához nem fér kétség. A megállapítás igazságát senki sem vitatja. Tételének igazságát nem sikerült bebizonyítania.
2. A helyesen felismert valóság; az, ami a valóságnak megfelel; való, igaz (I. 1) tény. Történeti, tudományos igazság; ® keserű igazság; ® kész igazság; a meztelen, a puszta igazság: ® régi igazság; mi az igazság vki, vmi körül?; vkinek a részén van az igazság; kiderül az igazság, hogy …: valóban úgy áll a dolog, hogy …; ® tusakodik a megismert igazsággal v. igazság ellen; rájön az igazságra; az igazságot ® keresi; kutatja, kideríti, megtalálja az igazságot; igazságot ® leszűr; nem hallgatja el az igazságot. Ebben van valami igazság. Az igazsághoz csak fokról fokra jut el az emberiség. Az igazság az kézzelfogható, mint a valóság … Az igazság az létezik, arról érzékszerveink megbízható vallomása által értesülünk. (Kosztolányi Dezső) || a. (gyak. gúnyos) Ilyen igazságot v. vélt igazságot tartalmazó kijelentés, mondás. Nagy igazságokat mond. Bölcs igazságokat jelent ki. || b. (filozófia) <Ismeretelméleti szempontból> a fogalom tartalma és tárgya közti pontos, következetes megfelelés. ® Abszolút igazság; ® objektív igazság; relatív igazság.
3. Vmely közösségben élő, abban kialakult, meghatározott erkölcsi eszmény, követelmény; vmely osztály számára saját társadalmi igényeinek teljesülése, valóságos v. vélt jogainak érvényesülése. Igazság szerint ¬; ez nem igazság: nem méltányos, nem igazságos dolog; az igazság azt kívánja, hogy …; győz az igazság; a mi oldalunkon van az igazság; az igazság lebeg előtte; megvalósul a társadalmi igazság; az igazság szavára hallgat; az igazságért küzd; a társadalmi igazságot hirdeti; igazságot ® szolgáltat vkinek. [A Guttenberg-albumba.] Majd ha tanácsot tart a föld népsége magával És eget ostromló hangokon összekiált, S a zajból egy szó válik ki dörögve: „igazság!” | … Az lesz csak méltó diadal számodra. (Vörösmarty Mihály) Igazság szerint télen nem sok takaró kellene e kunyhóban. (Tömörkény István) Nem volt jogunk se, csak igazságunk. (József Attila) || a. Ezen alapuló társadalmi, erkölcsi rend. Az igazság uralkodik. Kivívtuk az igazságot. Egyszer volt itt forradalom, … Rendet, igazságot csináló. (Ady Endre)
4. (jogtudomány) A fennálló törvényeknek, jogszabályoknak való megfelelés. || a. Helyes, igazságos döntés, ítélet, cselekedet. ® Osztó igazság; igazságot csinál vkik között; igazságot ® oszt; igazságot ® tesz. Igazságot cselekedett veled. Szebb hivatalt képzelni se tudok, mint igazságot osztani. (Vas Gereben) Lótottam, futottam egyik ajtótul a másikra, hogy igazságot kapjak. (Jókai Mór) || b. (ritka, régies) Igazságszolgáltatás, törvény (4). A rablót, elevenen vagy halva … az igazság kezébe szolgáltatja. (Eötvös József)
5. Vminek jogos, méltányos, igaz (I. 3b, d), igazságos volta. Bízik ügyének igazságában. || a. (népies) Vkinek igazsága: igaza (II. 1, 1a). Igazsága van. A mi igazságunk erősebb. Csak egy is volna a tanáraim között, aki az igazságomat megértené … (Gárdonyi Géza) Zavartan, szemével hunyorgatva intett Tininek, mintha belátta volna nénje igazságát. (Krúdy Gyula)
6. (művészettörténet, irodalomtudomány) A művészi ábrázolásnak igaz (I. 1) volta, a valóság hű, őszinte tükröződése, kifejezése a művészi átélés és alakítás közvetítésével. A jellemábrázolás, a korfestés igazsága. A kép művészi igazsága kétségtelen. Más a költői és a történeti igazság.
7. (népies, elavult) Hivatalos igazoló irat. Zsandárok jönnek, eléje állanak, s kemény hangon kérik tőle az igazságot. Odaadja. (Eötvös Károly)
8. (mondatszó-szerűen) (ritka, népies) Igazság!: a) <helyeslés, egyetértés jeléül:> igaz!, valóban úgy van!, helyes! Igazság! – dörögte a tömeg, amikor megcáfolta a háborús pártiak fő érvét. b) <a beszélőnek hirtelen eszébe jutó elfelejtett dolgot a maga számára nyomatékos módon leszögezve>. Igazság, a feleségemnek még nem is szóltam arról, hogy megkaptuk a beutalást!
Szólás(ok): három a magyar igazság: legyen kereken három, legyen ki vmiből a három.
Szóösszetétel(ek): 1. igazságkereső; igazságszerető; igazságtevő; 2. alapigazság; aranyigazság; féligazság; hitigazság; sarkigazság.
