igazságtalan
igazságtalan [ss; z-s] melléknév -ul
1. Az igazság (3, 4) ellenére cselekvő, azt mellőző, az igazság ellen vétő <személy>; nem igazságos. Igazságtalan bíró, tanár; igazságtalan vkihez. Ne légy igazságtalan a gyerekhez! Nagy gyermek; naiv módon igazságtalan, ferdít, hazudik. (Péterfy Jenő)
2. Ilyen személyre valló, tőle származó; nem az igazságon, igazságosságon alapuló. Igazságtalan bírálat, háború, ítélet; igazságtalanul bánik vkivel; igazságtalanul büntet vkit; igazságtalanul viselkedik vkivel szemben. Ha harmincnégy istent öltél volna meg, még úgy is igazságtalan volna, amit veled tesznek! (Kazinczy Ferenc) Igazságtalanúl engem itélsz abban, Hogy irántad volnék ravasz indulatban. (Arany János)
