igaztalan
igaztalan melléknév -ul, -abb (irodalmi nyelvben)
1. Az igazságnak (1, 3, 4), a valóságnak meg nem felelő. Igaztalan vád; igaztalanul gyanúsít. Új, csupa új dolog volt ez nekem, és rettentőn igaztalannak, ocsmánynak … tetszett. (Kaffka Margit)
2. (ritka) Ilyen magatartást tanúsító <személy>. Igaztalan, szivetlen férfi te … (Vörösmarty Mihály) Lásd testvér, igaztalan vagy hozzám. (Jókai Mór)
igaztalanság.
