igenel
igenel [ë-ë v. e-ë] ige -t v. igenlett [ë-ë v. e-ë], -jen [ë]
1. tárgyas (régies, irodalmi nyelvben) Igenel vmit: igent mond rá; vmivel kapcsolatban beleegyezését, jóváhagyását, egyetértését fejezi ki. Lankadt szempillái lecsukásával igenlé a kérdést. (Jókai Mór) || a. (tárgy nélkül) A leány mosolyogva igenelt. (Petelei István)
2. tárgyas (választékos) Erősen akar, kíván vmit; teljes erejével törekszik rá. Igenli az életet, a haladást. [Gorkij] Volt cipészipas, péklegény, … kikötőmunkás, … igenelte az életet … (Kosztolányi Dezső)
Igekötős igék: megigenel.
