igenlés
igenlés [ë v. e] főnév -t, -ek, -e [ë, e] (irodalmi nyelvben)
Általában az igenel igével kifejezett cselekvés, megnyilatkozás, magatartás.
1. Jóváhagyás, beleegyezés, helyeslés. Élénk, harsány, lelkes igenlés. Nem szólt, arcán észrevehető volt az igenlés. (Vas Gereben)
2. Vminek fokozott kívánása, akarása, teljes erőből való törekvés vmire. Az élet igenlése; a népi demokrácia igenlése.
Szóösszetétel(ek): életigenlés.
