igénylés
igénylés főnév -t, -ek, -e [ë, e]
(ritka) Az igényel (1, 2) igével kifejezett cselekvés; az a cselekvés, hogy vki, vmi igényel vmit; vminek határozott, szükségletként való kívánása, követelése, vmire való igény tartása. Megbecsülés, tisztelet igénylése; több figyelem, nagyobb gondosság, odaadás igénylése. Sok napfény és nedvesség igénylése jellemző erre a növényre. || a. (hivatalos) Az igényel (1a) igével kifejezett eljárás; vmire való igény bejelentése, vmely dolog, juttatás kérése (rendsz. írásban). Beadta, benyújtotta az igénylést. Igénylése beérkezett. Igénylését elutasították. Elkésett az igényléssel.
Szóösszetétel(ek): anyagigénylés.
igénylési.
