ihajla
ihajla indulatszó (népies)
<Főleg versben, hangos, emelkedett hangulatú v. duhaj mulatás közben hangoztatott kiáltásként, a jókedv kifejezésére.> Mind jőjön, aki még amaz öltőbeli, ihajla! – Mikor Byzántot [= Bizáncot] megvevők. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Ide, ide, nótás szentem, ihajla! (Tolnai Lajos) || a. <Tánckurjantásként.> Ocskay … táncolni kezdett, csak úgy rugdalta a padlót … Ihajnáré! ihajla! (Jókai Mór) || b. <Réjaként, főleg a vidámság, a jókedv kifejezésére.> Kocsmárosné, ihajla! | Mondja meg, hogy mi baja? (népköltés) Kis kertemben van egy rózsa, Annak neve bazsarózsa, Ihajla! (népköltés)
