ihol
ihol határozószó, (népies) ehol [ë v. e] ehun [ë] (gyak. ni v. e szóval nyomósítva) (népies, régies)
1. (jelen idejű igével v. önállóan, állítmként) Itt. Ihol van, amit kerestél. Elejökbe vetette A véres fejet … „Ihol van A magasan kelt fej feketítő porba keverve.” (Vörösmarty Mihály) Ihol ez a fénykép. (Gárdonyi Géza) Ehol a pálinka is e! (Tömörkény István)
2. (indulatszó-szerűen) <A meglepetés kifejezésére v. pusztán az előadás élénkítésére közbevetett felkiáltásként:> íme, lám. Még tegnap alig tudott mozogni, s ihol ni, már vígan fut. Ihol újra Látogatásra megyen hozzá Matyi. (Fazekas Mihály) Még szemökkel látnak s ihol már se hisznek. (Arany János) A zsöllér is gondol valamit magába, … hogy nini, hát ehun e. (Tömörkény István)
