ijeszt
ijeszt [e] ige -ett, ijesszen [ë, e-ë]; -eni [e], (ritka, népies) ijjeszt
1. tárgyas (gyak. határozóval) Úgy cselekszik, úgy hat, hogy vkit ijedelembe ejt. Halálra ijeszt vkit. Mumussal ijeszti a kisgyereket. Nem bántja, csak ijeszti. Ijesztett s vonzott egy-egy felirat | és rajz falakon, kerítéseken. (Szabó Lőrinc)
2. tárgyatlan Rám, rád, ránk, rátok, rájuk ijeszt: a) hirtelen nagyon megijeszt engem, téged stb. Úgy rám ijesztett, hogy majd elájultam. b) <fenyegető veszedelem ecsetelésével> úgy megijeszt engem, téged stb., hogy hirtelen elhatározással megteszek v. abbahagyok, megteszel v. abbahagysz stb. vmit. Vö.: ráijeszt. Az orvos úgy rám ijesztett, hogy lemondtam a dohányzásról.
3. tárgyas (ritka) Ijeszt vkit: megtorpanást, aggályt kelt vkiben; visszariaszt. Őt nem ijesztik a nehézségek.
Igekötős igék: elijeszt; felijeszt; megijeszt; ráijeszt; visszaijeszt.
ijesztés.
