illetve
illetve [e-e] határozószó és kötőszó
I. határozószó (csak -t ragos névszó után) (régies) A szóban forgó személy v. dolog ügyében, azzal kapcsolatban, arra vonatkozólag; illetőleg (I), illetően. Vkit, vmit illetve. Mégsem mondottam annyit, mint amennyi a Dunát illetve lelkemen fekszik. (Széchenyi István)
II. kötőszó
1. (kissé ritka) <Az előző állítás helyreigazítására, helyesbítésére, pontosabb szövegezés bevezetésére:> helyesebben v. jobban mondva, pontosabban kifejezve; azaz (hogy v. csak); illetőleg (II. 1). Tudta, illetve úgy látszott, mintha tudta volna. Elvégezte, illetve el akarta végezni. Nem voltam jó tanuló. Illetve annak kellett lennem, mert hiszen … a tanító urat … helyettesítettem. (Móricz Zsigmond)
2. (hivatalos, kissé ritka) <Két v. több állítás összevont megfogalmazásakor, annak kiemelésére, hogy az egyik állítás csak az egyik fogalomra, a másik csak a másikra vonatkozik:> illetőleg (II. 2) Az árut kocsin vagy autón szállítjuk; a kocsi, illetve az autó költségeit felszámítjuk. Mindenki felvette a fizetését, illetve a nyugdíját.
3. (kissé ritka, főleg hivatalos) <Kapcsolatos v. választó mondatok, ill. mondatrészek kötőszavaként olyankor, amikor ugyanaz az (egy v. több) állítás külön-külön mindegyik lehetőségre vonatkozik:> illetőleg (II. 3). Kiosztották a jutalmakat, illetve az elismerő okleveleket. Az igazgató, illetve helyettese elnököl.
4. <Pongyola használatban; vagy kötőszó helyett.> Vedd a kalapodat, illetve a sapkádat!
