imádó
imádó melléknév és főnév
I. melléknév Olyan <személy>, aki vkit, vmit imád (1, 2). A tüzet imádó perzsák; a feleségét imádó férj.
II. főnév -t, -ja
1. (főleg birtokos személyraggal) (kissé bizalmas, gyak. tréfás) Az a férfi, aki nagyon udvarol vmely nőnek; hódoló, lovag, udvarló. Sok imádója volt. Imádóival jelent meg a bálban. Mint a virághoz, mely kitárta Kelyhét, a méhek és lepék, Gyülvén hozzája szép imádók, Kinyílott szivét meglepék. (Arany János) Civilizált … imádó ily nyilatkozatra rögtön imádottja lábaihoz borult volna. (Jókai Mór)
2. Az a személy, aki vmely isten(sége)t v. vmit isten(ség)ként imád. Az egy Istent, a bálványt imádók.
3. (gyak. rosszalló) Olyan személy, aki vmi iránt rendsz. elfogultan, a szokottnál nagyobb érdeklődést tanúsít, vkit, vmit imád (2a, b); rajongó. A franciákat imádók.
Szóösszetétel(ek): bálványimádó; hasimádó; természetimádó.
