imponál
imponál tárgyatlan ige -t, -jon (bizalmas)
Tiszteletet, nagyrabecsülést v. bámulatot kelt vkiben, tekintélye van vki előtt. Imponál vkinek. Nekem nem imponál. Elég tekintélyes alak volt arra, hogy gyönge szívű embereknek imponáljon. (Jókai Mór) Érdekes ember volt, bohém. Még a feleségének is imponált. (Babits Mihály) A gyermeknek jobban imponálnak a ragadozó fenevadak, mint a bégető szelídek. (Móricz Zsigmond)
imponáló.
